Az Optimizmus ezer arca 5.A

- Csoport neve: A boldogság vándorai
- Szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola
- Kategória: Felsősök
- Téma: Az optimizmus gyakorlása
- (129 megtekintés)
Péntek, nyüzsgés, 5. óra, a hét utolsó pillanatai. Lelkileg már a délutáni és hétvégi programok hatása alatt áll mindenki, valamint a Boldogságórára való felkészülés, a teremátrendezés közösséget építő feladata jelenti a realitást. Három asztalnál végül felkészültek a diákok a közös munkára.
A ráhangoló gyakorlat a tükrözés feladata volt – párok alakultak, egyik tag a tükör a párját tükrözi. Lazító hatását mindenki megtapasztalja, mosoly, nevetés hatja át a termet. Miután mindenki helyet foglalt az optimizmus, az optimista szemléletről beszéltünk, valamint annak ellenkezőjéről. A fogalomtisztázást követően felolvastam A sziget című történetet, az utolsó mondat nélkül, nekik kellett befejezni azt. „Minden rosszban van valami jó.” – kértem, hogy mondjanak olyan eseményeket életükből, melyek kellemetlenek, nem túl jók. Szélsőséges témák kerültek terítékre – az édesapa súlyos betegsége (2 napra rá el is hunyt), a számítógépes játékgyártó csődjének szorongást idéző folyománya, nem lesz folytatása annak a játéknak, mely évek óta minden gondolatát leköti; a mászókáról leesést követő törés stb. Mintha egy hullámvasúton ültünk volna – legalábbis érzelmileg úgy éreztük magunkat az osztályfőnökkel. Az átkeretezés, az érzelmi támogatás, az erőforrások megtalálása áthatotta az óránkat. Miután lecsengett ez a rész, kiosztottuk az elmúlt Boldogságórán készült csoportfotókat, az előkészített képkeretet, a dizájnos 3D-s matricákat – felidézve, megerősítve az órán tanultakat. Amíg alkottak a hónap dalát is lejátszottam, pozitív megerősítéseket adva a gyerekeknek.
A kreatív feladat után a terem hátsó részében kört alkottunk, mindenki elmondhatta, milyen megerősítést vár a családjától, pedagógusaitól saját magára, képességeire nézve. Elsőként két gyermeknek szerettünk volna megerősítést adni: egyikük év elején érkezett, a másikuk előző nap került az osztályba. A kör közepén becsukott szemmel hallgatták meg háromszor a megerősítést: „Jó, hogy itt vagytok az osztályunkban.” Ezt követően igény szerint adták és kapták a pozitív megerősítéseket, melyre mindenkinek volt igénye.
Nagyon intenzív foglalkozást éltünk meg mind fizikailag, mind érzelmileg.
Köszönöm az osztályfőnök aktív közreműködését, köszönöm a gyerekek munkáját és azt, hogy továbbadhatom a pozitív pszichológia szemléletét!