Boldogságóra Program

A hónap elején azt tapasztaltam, hogy a relaxáció nagyon fontossá vált a csoport életben. Nagyon fel voltak gyorsulva, nehezen ment az ellazulás, kiengedés. Ezért volt, hogy heti 1 tanórát is a relaxálásra szántunk. 3 alkalom után már látszott az eredmény. Ismét a bizalomra építettem, hiszen csukott szemmel a befelé fordulás közösségben nem könnyű. De bíztak bennem és el tudták engedni magukat. Erre nagy szükségük is volt. Ezt követően kellett átállnunk a digitális oktatásra, így ezt nem tudtuk folytatni. Sajnos a témával sem úgy tudtunk foglalkozni, ahogy szerettem volna. De az otthonlét is sok változást hozott. Ami nagy örömmel töltött el, az egyik tanulóm a családjával együtt alkotott, közösen hozták létre a kis ládikót. Erről egy szép kis videót is készítettek. Azt mesélte az anyuka, hogy nagyon jó volt együtt lenni, közösen létrehozni valamit. Ez az élmény őket is formálta és a gyermeket is! A másik nagy öröm, hogy az autizmussal élő lánykám az osztályból örömként a barátaival való találkozást írta fel a ládikójába. Szóval sok tévesen értelmezett dolog van még az autizmussal élő embertársaink társas kapcsolati érzéseinek megítélésében. Sajnos csak 3 tanulótól kaptam meg az alkotásaikat, de ezeket is szeretettel osztom meg.

Képek