Boldogságóra Program

Az időben érkezett segítség

Naftalin a törpe, ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.
Gondolkozott rajta, hogy mi lehet ennek az oka. Egyszer csak megjelent mellette egy szép kis törpelány.
-Szia Naftalin!-bájosan köszöntötte.
-Ki vagy te, és honnan tudod a nevemet?-érdeklődve kérdezte Naftalin.
-Én egy mindentudó törpelány vagyok. Már hogy ne tudnám a nevedet, hiszen sajnos nagyon elhíresültél az önteltségedről.
-Önteltségemről???-kerekedett nagyra Naftalin piciny szeme. Ennek ő nem volt tudatában. Az utóbbi időben mindig csak saját magával és újonnan szerzet birtokával foglalkozott. Egyáltalán nem kereste barátai társaságát, ha pedig ők szerettek volna kapcsolatba lépni vele, mindig talált valami kifogást, hogy ne jöjjön létre a találkozó. Ettől viszont egy idő után magányosnak érezte magát, de a barátai már hátat fordítottak neki, a sok elutasítást követően.
-Lehet, hogy kedvesebbnek kellene ismét lenned a kis társaiddal, és visszatérne a régi Naftalin is. Attól, hogy szereztél egy birtokot, azokat az embereket akik szeretnek és megbecsülnek, nem szabad eltaszítanod magadtól.-javasolta a kislány.
-Ígérem megfogadom a tanácsod, és visszaszerzem a barátaimat, hisz nagyon hiányoznak nekem. –mondta Naftalin, miközben könnyei peregni kezdtek.
-Látod, látod?! A magányosság a lelkednek is nagyon rosszat tesz.
-Köszönöm, hogy figyelmeztettél kislány. Remélem még meg tudom menteni a barátaimmal való kapcsolatomat.
Ahogy megjelent, úgy el is tűnt a törpelány.
Telt-múlt az idő, és egyre jobban közeledett a szeretet ünnepe. Minden évben együtt készült Naftalin társaival, és együtt is ünnepeltek. Idén viszont senki nem kereste őt. Ez egyrészt nagy szomorúsággal töltötte el, másrészt reménykedett benne, ha most nem sikerül, soha többé nem tud velük kibékülni. Kicsit tartott a visszautasításoktól, de lázasan vetette bele magát egyedül a nagy ünnepi teendőkbe. Birtokát szebbnél szebb csillogó díszekkel feldíszítette, mindenkinek saját kezűleg készített apróságot, melyet a házban lévő csodaszép karácsonyfa alá csempészett. Összeszedte minden bátorságat, és egyenként kereste fel a szívéhez közel álló személyeket. A vártnál sokkal jobban sikerült a meglepetés. Mindenki szívesen fogadta a meghívást birtokára. Nagyon örültek annak, hogy ismét a régi Naftalin volt közöttük. Az est fénypontjaként megjelent a törpelány, akinek nem győzött hálálkodni, hogy ismét megtalálta önmagát, és ezzel együtt barátait is.
-Kedves Barátaim és Törpelány!-köszöntötte őket. Nagyon örülök, hogy mindenki eljött hozzám annak ellenére, hogy én milyen csúnyán viselkedtem veletek. A megszerzett birtok elvette minden figyelmemet, és nem jöttem rá, hogy egyedül maradtam. Jó lecke volt ez számomra, hisz így megtanultam, hogy semmilyen tárgy nem pótolhat egy baráti kapcsolatot sem. Felbecsülhetetlen az értéke a tőletek kapott szeretetnek, megértésnek. Köszönöm, hogy vagytok nekem!!!!-zárta beszédét a kis törpe.
Az ünnepek elteltével nemcsak a barátai maradtak meg Naftalin számára, hanem a Talamisz nevet viselő kis törpelány is mindennapos vendége volt, akinek nem tudott eléggé hálásnak lenni, hogy időben segített neki felismerni a problémát.

Ezt a fogalmazást sikerült megalkotnunk a Vasváris Szivecskéimmel. Mindenki tett hozzá valamit a saját képességeinek megfelelően. A fogalmazás mellett beszélgetésekkel, és legfőképp jókedvvel telt az óra. Az iskolánk folyosójának boldogság paravánján lévő szivecskére összegyűjtöttük,hogy Mi harmadikosok milyen dolgokat szeretünk mindnyájan.

Képek