Boldogságóra Program

Második szeptemberünket kezdtük együtt. Próbáltam rávilágítani, hogy a mindennapokban milyen fontos a hála. Nagyon sokszor megfogalmazzák, hogy milyen jó, hogy ebbe az iskolába járnak, hogy milyen hálásak lehetünk ezért az osztályért.
Az első Boldogságórán az volt a feladat, hogy minél több hétköznapi dologból jelenítsék meg a HÁLA szót. Nagyon kreatívak voltak. Ezután megfogalmaztuk, hogy milyen színes is a hála, mennyi „arca” van. A beszélgetőkörökben arról is szó volt, hogy nemcsak kirakni tudjuk ezerféleképpen, hanem érezni, kifejezni is nagyon sokféleképpen lehet.
A vadgalamb és a méh népmese meghallgatása után lerajzolták szívecskékbe, hogy milyen módon volt hálás a méh és a galamb. Majd továbbvittük, belerajzolták a szívekbe a saját hálájukat. Ebből aztán elkészült az osztály nagy szíve.
Hálakörünk nehézkesebben indult. Jobb oldali szomszédunk felé fordulva kellett szavakba önteni a hálát állandó barátunk Csikó Csabi segítségével. Majd megfordítottuk balra is. Nem volt könnyű annak is elmondani, aki lehet nem a barátunk. De egy idő után szépen belejöttek.
Utolsó alkalommal már mozgással is boldogan játszottuk el, hogy miért is lehetünk hálásak testrészeinknek.
Mivel a Népmese Napját is megünnepeltük iskolánkban, így jól jött, hogy a nekünk jutott Öreg halász és nagyravágyó felesége mesét is felhasználhattuk. Megbeszéltük az asszony helytelen, hálátlan viselkedését. Sőt eljátszottuk, hogyan kellett volna hálásnak lennie. Nagyon élvezték, hogy meg is eleveníthették a szereplőket.

Képek