Boldogságóra Program

Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 4.
A boldogító jócselekedetek és a kiteljesítő erősségek gyakorlása
Az első osztályosoknak nagycsoportban már tartottam a Boldogságórákat azért, hogy majd első osztályban könnyebbé tudjam tenni az óvoda-iskola átmenetet Boldogságórákkal. A mesterprogramomnak a fő célja, hogy segítsem a gyermekek beilleszkedését az iskolába. A Boldogságórát negyedik alkalommal tartottam az osztályban.
Az Általános Iskolába még a Mikulás megérkezése előtt mentem. A gyerekek az udvaron voltak, még egy kicsit levegőztek, szaladgáltak, mozogtak. Sokan odaszaladtak hozzám, megöleltek és örömmel kérdezték, hogy jöttél Boldogságórát tartani?
Az elsősökkel beszélgettünk arról, hogy mit jelent számukra a jócselekedet. Ki hogyan szokott, hogyan tud jót cselekedni és ez számára milyen érzés. Mi az, amit adunk, amikor jót cselekszünk? Általában otthon segítenek a gyerekek az anyukájuknak mindenféle házimunkában. Egy gyermek mondta, hogy szeretetet adunk! Amikor megkérdeztem, hogy a tanító néniknek hogyan és mivel tudtok jót cselekedni, akkor többen mondták, hogy: jól tanulunk, szót fogadunk, nem verekszünk, nem beszélünk csúnyán, szépen olvasunk, írunk és számolunk. Amikor visszakérdeztem, hogy ki az, aki mindezt így csinálja, de őszintén, akkor az osztály fele felnyújtotta a kézét. Azokkal a gyerekek, akik még nem mindenben tudnak jól teljesíteni, megbeszéltük, hogy többet gyakorolnak és sikerülni fog. Azt is megkérdeztem, hogy ők miben jók és örömmel elsorolták azt is. Bíztattam őket, hogy továbbra is folytassák azt, amit szeretnek csinálni, mert az jó dolog. Láttam a szemükön, hogy felcsillant annak hallatán, hogy ők is jók valamiben. Ez megerősíti őket abban, hogy örömmel végezzék, amit szeretnek csinálni.
Minden gyermeknek vittem két kis lapot és arra kértem őket, hogy amíg elmondom a mesét addig nyugodtan rajzoljanak rá szívecskét, ami a boldogító jócselekedetek jele. Az egyiket maguknak, a másikat pedig az egyik barátjuknak adhatják. Az egyik gyermek több barátjának is rajzolt, ezért láttam, hogy előveszi az ollót és több darabra vágta a lapot. Kis, apró szívecskéket rajzolt és színezett.
A mese után meghallgattuk Bagdi Bella zenéjét: Jó emberré, csak a szívemmel válhatok. Énekeltük és mutogattunk és tapsoltunk a megbeszélt koreográfia szerint. Amikor vége lett, kérték, hogy még egyszer hallgassuk meg, mert nagyon tetszik nekik. Az osztályban van egy autista kislány is és azt tapasztaltam, hogy mosolyogva boldogan énekelte a dalt és felvette a szemkontaktust is velem.
Mielőtt elköszöntem az első osztályosoktól, az egyik kislány hozott egy szívecskét és megkért, hogy a barátnőjének odaadnám-e? Tudja, hogy a csoportomba, a nagycsoportba jár a kis barátnője. Egy kisfiú, pedig szintén küldött egyet annak a kislánynak, még a nevét is ráírta, hogy vigyem el. Ő is ismeri, mert a mamája ott lakik, ahol ez a kislány. A szomszéd településről jár át a mi óvodánkba. Nagyon szívesen megtettem!
Már készülődtem elmenni és én is kaptam a szívecskékből, amit szeretettel adtak nekem. Az egyik gyermek rajzolt több szívet a lapra és elfelezte azért, hogy az egyik fele nála marad, a másikat, pedig nekem adja. Köszönöm szépen! Ölelés járt ezért a cselekedetért mindenkinek!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus

Képek