Boldogságóra Program

Két fogalmazást szeretnék megosztani Veletek, amelyek azért is értékesek, mert valós élményből születtek. Saját barátsága igaz történetét írta meg bennük két kedves tanítványom:

Az én történetem
Az én barátságom története a Kodály úti óvodában kezdődött 2013-ban. Ott leltem rá az eddigi legjobb barátomra, Bálintra.
Az első nap, mikor szüleivel belépett a csoport ajtaján, én köszöntöttem a pajtások közül először. Bemutatkoztam, körbevezettem, és megismertettem vele kis csoportunk többi tagjait. Már az első találkozáskor megkedveltük egymást, hamar kiderült, hogy sok közös tulajdonsággal rendelkezünk.
Múltak a napok, hetek, hónapok, és éreztem, hogy ebből akár egy életre szóló barátság is lehet. Mindent együtt csináltunk, még az óvodán kívül is rengeteg időt töltöttünk együtt. A nyári szünet sem volt akadály, mivel sokszor ellátogattunk egymáshoz, szüleink mindig megoldották.
Elteltek az óvodai évek, s kezdődött az iskola. Kicsit megijedtünk, mivel más-más iskolába kerültünk, de ez sem jelentett változást, mivel hétközben telefonon beszéltünk, hétvégén meg találkoztunk. Ilyenkor megosztottuk egymással örömünket-bánatunkat. Szinte már szavak nélkül is megértettük egymást. Ez nagy erőt adott nekem.
Jött a felső tagozat, és megváltozott minden. Arra lettem figyelmes, hogy nem jelentkezik a közös virtuális játékokban, nem kapcsolódhattam be hozzá, ami nagyon elszomorított. Ez többször is előfordult, ebből jöttem rá, hogy az osztálytársai befolyásolják.
Próbáltam vele megbeszélni a dolgokat, de inkább hárított, mint hogy megmondja az igazat. Pedig szerintem az őszinteség és a bizalom nagyon fontos a barátságban!
Csalódottságom ellenére bízom benne, hogy az idő mindent megold, s barátsága visszatalál hozzám.
Akárhogy is alakul az életünk, a közösen átélt kalandokat sosem felejtem el, az én számomra Bálint egy örök barát marad.
Sógorka Iván Zsolt 5.a

Egy barátság története
Évekkel ezelőtt, amikor még kicsi voltam, az óvodában volt egy barátom, akivel az első pillanattól fogva nagyon jó viszonyba kerültünk.
Egy szép őszi reggelen új fiú érkezett, és minden megváltozott. Zénó belépett az ajtón, hangosan köszönt, és rögtön odajött hozzám játszani. Az egész napot együtt töltöttük.
Minden reggel örömmel indultam, alig vártam, hogy együtt lehessünk. Kihasználtuk a szabad foglalkozásokat, legóból autópályát és várakat építettünk, az udvaron csúszdáztuk, labdáztunk, nagyon jól éreztük magunkat. Ketten voltunk a világ ellen, nagyon sok csínyt elkövettünk, teljes egyetértésben. Néha vitatkoztunk apróságokon, de nem tartott sokáig a harag. Az óvó nénik és dadusok szerettek minket, sokszor volt galiba, de nem bántottuk egymást és a többieket sem. Nem hagytuk senkinek, hogy szétválasszon bennünket.
Aztán történt valami. Új kisfiú érkezett, és minden megváltozott. A társam, a barátom hanyagolni kezdett. Már nem várt az ajtóban, hogy valami vicces, mókás dolgot műveljünk. Nem válaszolt, amikor hívtam, szinte észre sem vett. Vége lett a közös uzsonnázásoknak, nem cseréltünk kakaós csigát, nem dugtuk el többet a lilahagymás kiflit a párna alá. Hiányoztak a vicces pillanatok.
Sok idő eltelt, találtam más játszópajtásokat, így is elteltek a napok. Azt azért nagyon furcsának tartottam, hogy Ádi, a háta mögött, kifigurázza Zénót, eldugja a cipőjét az öltözőben, és hasonló dolgokat művel, mégis jóban maradtak. Az ember nem gonoszkodik a barátaival, ugye?
Egy téli délutánon, hógolyóztunk az udvaron, kiabálásra lettem figyelmes. Valaki elcsúszott a jeges járdán, sokan összegyűltek körülötte. Odafutottam, akkor láttam, hogy a „legjobb barátom” arcán nagy horzsolás van, erősen vérzik. Mindenki megijedt, a lányok még sírtak is.
Lehajoltam hozzá, megfogtam a kezét, segítettem felállni, és bekísértem Kriszti dadussal a mosdóba. Zénó elmesélte, hogy valaki direkt ellökte, de nem árulta el, ki tette. Utólag kiderült, hogy Ádi volt a tettes, aki nem kért bocsánatot, nem segített neki. Szerencsére nem történt komoly baj.
A baleset után újra mi lettünk a szétválaszthatatlan páros. Minden visszatért a régi kerékvágásba. Akkor mindketten rájöttünk, ha valaki fontos neked, azt nem szabad bántani, s az igazi barátok visszatalálnak egymáshoz.
Perlaki Márk 5.a

Képek