Boldogságóra Program

A februári hónapban a megküzdési stratégiák témáját dolgoztuk fel. Ehhez a témához a magyar népmesét, az Aranytulipán című történetet választottam, mert cselekménye jól szemlélteti a kitartás, a bátorság és a próbatételek során tanúsított helytállás jelentőségét.
A mesét nem élőszavas előadásmódban mutattam be, hanem az interneten talált diafilm-változat segítségével. Úgy gondoltam, hogy a vizuális élmény még inkább megragadja a gyermekek figyelmét és segíti a történet eseményeinek követését. A választásom helyesnek bizonyult, mert a gyermekek végig figyelmesen hallgatták, és a későbbiekben pontosan vissza tudták idézni a mese mozzanatait.
A foglalkozás elején beszélgettünk arról, mit jelent a „küzdelem”. A gyermekek elsősorban a küzdősportokra asszociáltak. Ez jó kiindulópontot adott ahhoz, hogy beszéljünk arról: az életben nemcsak sporthelyzetekben, hanem nehézségek, problémák esetén is „megküzdünk”. Számukra új felismerés volt, hogy ez a fogalom lelki helyzetekre is vonatkozik.
Eredeti tervem szerint a foglalkozás elején nyugtattam volna le a gyermekeket Bagdi Bella „Ellazulni jaj, de jó…” című dalára, végül azonban a tevékenység végére helyeztem át, tudatos lezárásként, relaxációs céllal. Ez a módosítás pedagógiailag indokoltnak bizonyult, mert a dramatikus játék után segítette a gyermekeket a megnyugvásban.
A mese felidézését követően felajánlottam a dramatizálás lehetőségét, amit nagy lelkesedéssel fogadtak. A lányok közül választottunk királykisasszonyt, a többiek udvarhölgyek lettek, míg a fiúk játszották végig a próbatételeket. A dramatikus elemeket tudatosan bővítettem fejlesztő feladatokkal.
Az első próbatételben a fiúk „halakat horgásztak”, amelyekhez számokkal jelölt találós kérdések tartoztak. Egyenként kellett megoldaniuk a feladatokat, ami erősítette az önállóságot és a bátorságot.
A második próba során a „hegy gyomrába” bújtak (asztalok alá), ahonnan egyenként jöttek elő, és számképeket, dominóképeket, illetve ujjal mutatott mennyiségeket kellett felismerniük. Itt tudatosan alkalmaztam differenciálást: a kisebbek 1–5-ig terjedő mennyiségekkel, a nagyobbak összetettebb számképekkel dolgoztak. Minden gyermek sikerélményhez jutott. A dramatikus környezet rendkívül motiválóan hatott, a „hegy gyomrába” való elbújást különösen élvezték.
A harmadik próbatétel bújócska jellegű volt: a királykisasszony és udvarhölgyei keresték meg az elbújt fiúkat. A végső megtalálás után a királykisasszony és a legügyesebb legény „összeházasodtak”, amit az „Elvesztettem zsebkendőmet…” kezdetű körjátékkal ünnepeltünk meg. A gyermekek felszabadultan, örömmel, egymást segítve vettek részt a játékban.
A foglalkozás végén relaxációs zenével és Bagdi Bella dalával zártunk, amely segített a lecsendesedésben.
Összességében a foglalkozást eredményesnek éltem meg. A gyermekeket öröm, nevetés, felszabadultság jellemezte. A dramatikus feldolgozás során aktívan, együttműködve, egymást segítve vettek részt a tevékenységekben. Úgy érzem, hogy a megküzdés fogalmát életkori szinten sikerült közelebb hozni hozzájuk, és a mese élményszerű feldolgozásával valódi tapasztalatot szerezhettek a kitartásról és a próbák leküzdéséről.

Képek