Boldogságóra Program

Szeptember – HÁLA gyakorlása

Az értelmileg akadályozott 2. osztályos tanulókkal ebben a hónapban a bennünket ért pozitív dolog (ölelés, segítségadás, odafigyelés…) észrevétele, megfogalmazása, kiemelése sokat könnyített az iskolakezdésen. A nap minden adott pillanatában kiemeltük, hogy kinek, miért vagyunk hálásak. Mi felnőttek adtunk neki hangot, öntöttük szavakba. Nagyon jó érzés, amikor egyszer csak Emma szájából kijött: Hálás vagyok neked, hogy odaadtad az orvosi táskát.
Óránkat a hónap dalával indítottuk, melyre esernyő táncot táncoltunk. Elmondtuk a Betű országában című versünket, melyben üdvözöltük az új barátokat (Hálás vagyok, hogy a barátom vagy!) Kiraktuk a HÁLA szó betűit. Áttekintettük a hónap élményeit, beszélgettünk az eseményekről, kiválogattuk a kollázshoz a képeket. Újra megfogalmaztuk, hogy miért vagyunk hálásak:
Cigány kultúra:
• a fotós bácsinak, aki megörökítette a cigány kultúrát és képekben elhozta nekünk,
• a kultúrháznak, hogy otthont adott a kiállításnak,
• a tanulóknak, hogy fegyelmezettek voltak az úton és a teremben egyaránt.
Színház – Vuk:
• a tankerületnek, hogy elvitt minket Zalaegerszegre a színházba,
• a színészeknek a csodálatos előadásért,
• a buszvezetőnek, hogy biztonságosan közlekedett,
• Vuknak, hogy kimentette a testvérét,
• a jegyszedő néninek, aki kedves volt és mosolygott ránk.
Kreatívan együtt:
• a felnőttek segítségéért, a kitalált tevékenységért,
• a gyerekeknek, hogy odafigyelve végezték a feladatot és gyönyörű festmények készültek,
• a közös rendrakásért (asztaltörlés, festékek elpakolása…).
Autómentes nap:
• Feri bácsinak, hogy elkészítette a kressz – pályát,
• Kriszti néninek, hogy ilyen szuper céldobót készített a fiatalabb korúaknak,
• Erzsi néniéknek, hogy elhozták a kutyákat hozzánk,
• Kati néniéknek, hogy sok játékos feladatot hoztak a biztonságos közlekedés gyakorlásához,
• a napnak, hogy felszárította a reggeli harmatot,
• az iskolának, hogy ilyen jó rollereken mehetünk.
Egyedinek születtél…:
• elfogadjuk egymást másnak,
• a tanórai munkáért,
• a fagyis bácsinak, aki ingyen adta a fagyit,
• a városnak a szuper játszótérért.
Óra végén eljátszottuk a Répa mesét (tavaly tanult), melyben az összefogást emeltük ki.
Záró gondolataim: Pénteken mindig öleléssel és puszival búcsúzom a gyerekektől, jó hétvégét kívánva. „Zsuzsa nénit is öleld meg!” Hálás vagyok, hogy az élet ilyen szuper csapattal áldott meg.

Képek