Boldogságóra Program

Júniusi mesénk Benedek Elek: Az aranytulipán c. mese volt. Követtük a havi segédanyag Mese-Játék pontjait. Óvodásaink gyakorlottak az ilyen jellegű tevékenységben, rugalmasan követik a történetet, a feladatokat akkor is, ha számukra meglepő vagy ismeretlen feladatokat tűzünk be. A mondókák és dalok egy része ismerős volt, a mozgásformák jelentették inkább az újdonságot számukra.
Számomra a legérdekesebb része a foglalkozásnak az volt, amikor a záró körben a felmerülő gondolatokat, érzéseket beszéltük meg. A történet egy-egy pillanatát kiválasztva a szereplők helyzetébe képzeltük magunkat. Természetesen megbeszéltük a nyilvánvaló mozzanatokat: Királyfi mit érzett, amikor a királylány megtalálta – először – másodszor; A harmadik próbálkozásnál vagyon mit érzett – mire számított a királyfi – és a királylány? A segítők miért indultak el a hívásra; Miért fontos az ígéretünk betartása; Miért jó, ha segítünk egymáson? Milyen érzés segítséget adni? – és kapni?
A beszélgetésből gyönyörűen kibomlott, hogy a szereplők között a kölcsönösség rendkívül fontos. Volt olyan, aki párhuzamot tudott vonni a saját életében történt eseménnyel (egyszerű megfeleltetéssel pl: „Segítettem egy csigának. Beraktam a bokor tövébe, nehogy valaki rálépjen”)

Képek