Apró örömök fája

- Csoport neve: Csodabogár
- Taszári Körzeti Általános Iskola
- Kategória: Alsósok
- Téma: Apró örömök élvezete
- (29 megtekintés)
Az órát egy ráhangoló gyakorlattal kezdtük: behunytuk a szemünket, és felidéztük a napunk legboldogabb pillanatát. Aztán még messzebb utaztunk gondolatban – megkerestük azt az emléket, amelyben igazán felhőtlenül boldognak éreztük magunkat. Vajon hol voltunk? Kivel voltunk? Mit éreztünk? Miközben ezek a pillanatok életre keltek bennünk, egy kis időre újra átélhettük a hozzájuk kapcsolódó örömöt, mintha most is ott lennénk. Ezután megosztottuk egymással ezeket az emlékeket – hallani, hogy mindenkinek más és más hoz boldogságot, különleges érzés volt. A következő játékban az érzéseinket próbáltuk meg szavak nélkül kifejezni. Mimikával, testtartással, mozdulatokkal kellett bemutatnunk egy-egy örömteli érzést, míg a többiek megpróbálták kitalálni, mit szeretnénk átadni. Egyesek nevetve próbáltak elkapni egy képzeletbeli szappanbuborékot, mások csillogó szemmel bontották ki a világ legizgalmasabb ajándékát. Meglepő volt látni, hogy mennyi módon fejezhetjük ki az örömöt – egy csillanás a szemünkben, egy hirtelen ugrás vagy egy szívből jövő mosoly is elég lehet.
A mese, amit feldolgoztunk, mindenkit magával ragadott. A történetben az apró örömök varázsereje kapott szerepet, és mi is elgondolkodtunk azon, milyen sokféleképpen jelenik meg az öröm az életünkben. Közösen gyűjtöttünk szókapcsolatokat az érzések kifejezésére – olyan kifejezések kerültek elő, mint „boldogságtól kipirult arc” vagy „szívet melengető mosoly.”
A foglalkozás egyik legszebb pillanata az volt, amikor elkészítettük az Apró örömök fáját. Mindenki kapott egy virágot, amelynek szirmaiba beleírhatta, belerajzolhatta azokat a pillanatokat, dolgokat vagy tevékenységeket, amelyek számára örömöt hoznak. Az elkészült virágokból egy csodálatos, színes fa bontakozott ki a táblán – ahogy rápillantottunk, szinte érezni lehetett a boldogság melegét, amely ezekből a pillanatokból áradt. Az óra végén meghallgattuk a hónap dalát. Egy pillanatra mindannyian azt éreztük, hogy az apró örömök valóban körülvesznek minket – csak meg kell tanulnunk észrevenni és megélni őket.