Boldogságóra Program

A foglalkozást a Nevetőkör relaxációs gyakorlattal indítottuk, mely egy igazi, felszabadult, közös nevetésbe torkolott.
A témára mondókázással hangolódtunk. A párok egymással szemben ülve játszották el a Sűrű erdő… mondókát, simogatva, csiklandozva egymást. Nagyon élvezték ezt a játékot, párcserével több alkalommal is eljátszottuk.
A téma feldolgozásához a Mese a szerencsebabról c. mesét választottam. Ebből indítottam a beszélgetést, hogy mi az, ami örömet okoz nekünk, mitől érezzük magunkat boldognak? Jó érzéssel töltött el, hogy elsősorban nem az anyagi, tárgyi örömforrásokat említettek meg, hanem élményeket (állatkertben halakat nézegethetek, anya Mariot játszik velem, elmegyünk a várba, átmehetek a barátnőmhöz, nyáron medencézhetek…) A célok eléréséhez kapcsolódóan volt olyan gyermek, aki a célja (megtanulok úszni) elérését említette apró örömként. De számomra a legszívmelengetőbb örömforrás a „Gyere, kérlek játsszál velem!” volt. Egy gyermeknek ez a mondat jelentette a legnagyobb örömet.
Mindenki kapott egy virágszirmot, melyre lerajzolhatta mi okoz neki örömet, később ebből készültek el az öröm virágai.
Az örömforrásokat összekötöttük az érzékszervekkel is. Mindenki húzott egy képes virágszirmot, majd megkeresve képhez tartozó érzékszervet, rátette a megfelelő virágra. Ezt követően a maguk által megrajzolt szirmokról is megbeszéltük, melyik érzékszervünkhöz kapcsolódik, melyik virágon lenne a helye.
Miután elkészült az örömvirágok kertje, ellátogattunk a Lógó orrúak városába. A gyerekek nagyon élvezték ezt a játékot, mindenki szerette volna magát jókedvre-derítőként is kipróbálni.
Minden alkalommal kapnak a gyerekek valami apró házi feladatot, úgy gondoltam ez alkalommal a szülőket is megszólítom, megpróbálom bevonni őket is az apró örömök felfedezésébe. Mindenki kapott egy táblázatot, megkértem a szülőket, hogy a hétvégén minden családtag gondolja végig, mi volt az, ami aznap örömet okozott neki.
Nagy örömömre szinte mindenki visszahozta a lapot. Nagyon jó érzés volt látni, hogy volt olyan család, akik még a távoli nagymamát is felhívták, és az ő apró örömét is megosztották velünk. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen szinten sikerült a családokat is bevonnom, de a pozitív fogadtatás megerősített abban, hogy a későbbiekben is bátran tervezhetek ilyen típusú közös feladatokat.
A foglalkozás lezárásként a gyermekek – a meséhez kapcsolódóan – kaptak 8 szem „szerencsebabot”, amit a jobb zsebükbe rejtettek. Megbeszéltük, ha valami apró öröm éri őket, egy babszemet áttesznek a bal zsebükbe. Nap végén megszámolhatják mennyi örömteli dolog történt velük, amire boldogan emlékezhetnek vissza.

Képek