Apró örömeink kincsesládája

IMG_20200313_143530.jpg

Javában terjed a koronavírus. Már érzékelhető, hogy a gyermekek is érzékelik, hogy nagy a baj, mindent fertőtlenítünk, kezet mossunk, vigyázunk egymásra. Napok kérdése és azt is tudjuk az iskolát is bezárhatják.. Mi lesz? Hogy lesz? Tele vagyunk félelemmel, kérdésekkel mi felnőttek is, hát még a kisgyermekek.
Sokat gondolkoztam hogyan tudnám lazítani őket, miről beszélgessünk, hogy eltereljük a szót félelmeinkről. Mert lehet másként is gondolkozni! Előre hoztam a Boldogságórát! Ismét mosolygós arcokat látok. Apró, kisebb nagyobb örömeinkről beszélgettünk hosszasan. Arról, hogy” élvezni kell a pillanatokat: például tudatosan várakozni a pozitív élményekre, tudatosan kiemelni, kiterjeszteni és fenntartani az élvezetes pillanatokat, és szándékosan úgy visszaemlékezni
ezekre az élményekre, hogy az érzések életre keljenek bennünk és megelevenedjen a belőlük származó élvezet. Ehhez a munkához, illetve az igazi élvezet megtalálásához sokszor erőfeszítés és motiváció szükséges. A figyelmünkbe gyakran negatív, frusztráló, a jelen pillanattól eltávolító
gondolatok is betolakodnak, amelyek nem tágítanak, hol a múltról, hol pedig a (kiszámíthatatlan, bizonytalan, félelmetes) jövőről szólnak.”
Ezeket az örömöket lerajzoltuk és a kincsesládába tettük, hogy bármikor elővehessük, illetve leírtuk azokat is amelyekkel másoknak okozunk örömöt. Mivel nagyböjt van, ez is aktuális feladatunk.

Képek