Apró örömeink

1.-Oromeink.png

A hónap során elvégzett feladatok:
A március, mint az első tavaszi hónap, rengeteg apró örömöt rejteget a számunkra. Elég csak kimenni a szabadba, kiélezni az érzékszerveinket és figyelni a hangokra, látványokra, illatokra és egyéb érzetekre. Hogy a gyerekek megértsék a lényeget, feldolgoztuk „Az öröm forrása” című mesét, amelyben megismertük Édát, a búskomor kislányt, aki egy esős reggelen nagyon pesszimistán, búskomoran ébredt. Semmi nem tudta felvidítani, mindenben csak a rosszat vette észre. Aztán a nagymamája kitárta az ablakot és az erdő felé mutatott, ahová sétára hívta bánatos unokáját, hogy megkeressék az öröm forrását a kis patak mentén. Ez pedig nem volt más, mint MAGA AZ ÚT, amin haladtak, miközben minden eléjük kerülő apró örömöt és csodát igyekeztek észrevenni az érzékszerveik segítségével, amik által Éda elfeledkezett bánatáról és egyre örömtelibb, boldogabb és felszabadultabb lett. A tanulság pedig az, hogy csak rajtunk múlik, mire fókuszálunk leginkább. Maria Fontaine szavait idézve: „A világ és minden, ami benne van, csak annyira gyönyörű, amennyit Te észreveszel belőle.” Hogy erre emlékezzünk, elkészítettük az „Örömkereső nagyítókat”, amire olyan dolgokat rajzoltak a gyerekek, amikben az örömüket lelik, és amikre a jövőben majd koncentrálni fognak.
Aztán „örömkereső pillanatok” ürügyén mi is kimentünk a szabadba egy szép napfényes délután és igyekeztünk minden apróságot felfedezni magunk körül. Mindent, amit az iskola udvarán találtak a gyerekek, örömmel hozták, és mutatták meg egymásnak. Színes, apró kavicsok, ébredező ibolyák, sárgálló pitypang, rügyező fák, bodobácsok, napsütés, bárányfelhők, lágy szellő, madárcsicsergés, zsongó méhecskék adtak okot vidám örvendezésüknek. A programot egy csendes légzőgyakorlattal koronáztuk meg, miközben beszívtuk a tüdőnkbe a tiszta, egészséges és friss levegőt, ami az erőt, elégedettséget és boldogságot jelképezte. Majd kilégzéskor lassan kifújtuk az elhasznált levegőt, ami a negatív, nem kívánatos dolgoktól való megszabadulást jelentette.
A kicsikkel elkészítettük „Örömkét”, vagyis egy óriási csomagoló papírra ráfeküdt az egyik kislány, akinek körbe rajzoltam a sziluettjét, utána pedig a gyerekek felöltöztették, kiszínezték, kidíszítették őt. Köréje olyan dolgokat rajzolhattak, amiknek szerintük Örömke örülne. Ehhez segítségül hívtuk az érzékszerveinket, így a látáshoz, halláshoz, szagláshoz, ízleléshez, tapintáshoz kapcsolódó tárgyak (pl.: játékok, könyvek, ételek, édességek, italok) és élőlények (Pl.: kutyus, cicus, házikedvencek, pillangók, virágok, madarak) kerültek a papírra. Örömke aztán mindenestül felkerült a faliújságra, és együtt örültünk vele a jól sikerült, közös alkotásnak.
A „szeretetnyelvek” közül nagyon fontos szerepet töltenek be az ELISMERŐ SZAVAK. Ennek jegyében a nagyokkal eljátszottuk „A kör közepén” című játékot, aminek értelmében körbe ültünk a szőnyegen, illetve egyvalaki középen foglalt helyet. Az illetőről csak pozitív dolgokat, állításokat mondhattak a gyerekek. Mindig az ült középre, akinek igénye volt rá (…és mindenkinek volt igénye rá.). Ezt követően az „Értéklabda” című feladat következett, tehát annak a személynek kellett dobni a labdát, akit meg tudott a dobó dicsérni. Az „Értékmemória” elnevezésű gyakorlattal pedig minden olyan pozitív tulajdonságot visszamondtunk egymásnak, amik az előző játékokban elhangzottak, és amikre emlékeztünk. Ezzel mindenkiben még jobban megerősítettük az önbizalmat, segítettük a pozitív énkép kialakítását. Megbeszéltük, hogy fontos, hogy képesek legyünk felfedezni másokban a legjobb tulajdonságokat és mindig tudjunk azokra fókuszálni. Ismerjük el, ha valaki jó valamiben, ennek adjunk is hangot, hiszen az illetőt ez ösztönzi legjobban a kreatív alkotásra, az önmegvalósításra. Azt is megbeszéltük, hogyha valakinek árulkodni támad kedve, ezután csak jó dolgokat mondhat a társáról (Pozitív árulkodás).
Mások pozitív értékelése mellett alapvető, hogy önmagunkat is reálisan, minden jót kihangsúlyozva tudjunk értékelni. Nagyon nehéz, de fontos, hogy meg tudjuk dicsérni magunkat, vegyük észre a bennünk rejlő tehetséget és azt erősítsük is magunkban. Ennek kapcsán az arra vállalkozó tanulók írhattak maguknak „szeretetlevelet”, amiben mindent lejegyezhettek, amit önmagukban szeretetreméltónak tartanak. Hiszen, ha bízunk önmagunkban, könnyebben vesszük az előttünk álló akadályokat, hatékonyabban győzzük le nehézségeinket, fejlődik az önbizalmunk, magabiztosabbá válunk az életben.
Márciusban is ünnepeltünk nevezetes napokat:
A Boldogság Világnapja alkalmából színes papírból kinyírt szívekre rajzolhattak a feladatot választók olyan dolgokat, amikben a legnagyobb örömüket megtalálják. A Víz Világnapja alkalmából előadáson vettek részt tanulóink, ahol a „víz” hasznosságáról, fontosságáról, értékességéről hallhattak beszámolót, néztek kisfilmet. „A VÍZ kincs” címmel pedig tablót készítettünk, amelyen óriási vízcseppeket színeztek a gyerekek, rajtuk olyan motívumokkal, amik a „víz” éltető erejét hangsúlyozzák.

Képek