Apró jó

apro-oromok-1.jpeg

A közös foglalkozást egy rövid stresszoldó tornával indítottuk, ami lazító gyakorlatként szolgált, így alapzva a további felszabadult játékot.
A téma bevezetése egy gondolkodtató, beszéltető játékkal indult. “Meséld el egy kellemes emlékedet!” A gyerekekben főleg a családi körben szerzett pozitív emlékek keltek életre ( amikor nagyszülőknél voltak, játszótéren, strandon), de volt olyan, aki óvodai barátjával közös építést mesélte el. Meseként Bezzeg Andrea Újra együtt című meséjét hallgatták meg.
Ezután elmeséltem én egy reggeli kedves emléket, amihez az érzékszerveimre, mint örömforrásokra is szükségem volt. (Reggeli kávé illata, kávézás közben madárcsicsergés hallgatása a nyitott ablakon át.) Megkértem a gyerekeket, hogy mondjanak olyan kellemes, örömteli dolgot, amit a szemükkel, orrukkal, szájukkal, fülükkel, esetleg tapintással éreztek már. Sok emlékkép előjött számukra. Az emlékek előcsalogatásához megkértem Őket, hogy hunyják be a szemüket. Így jött elő a mézeskalács íze, a nyuszi bundájának simogatása, a tücskök hangja, az anya parfümje és még sok más személyes benyomás. Örömmel elevenítették fel ezeket. Újra felhívtam a figyelmüket, hogy ezek az emlékek bármikor előhívhatóak, amikor nem érzik magukat jól, vagy távol vannak valamely szerettüktől. Ilyen emlékek felidézésekor mosolyra áll a szájuk és a mellkasuk megtelik melegséggel.
Húsvét közeledtével a színeket hívtuk segítségül és a porpasztellt, aminek segítségével pozitív hangulatuknak megfelelő színű és mintázatú tojásokat készítettek családjaiknak. Alkotás közben Bagdi Bella Imádok élni című dalát hallgattuk, majd énekeltük.
Ezek után kimentünk a játszóudvarra, ahol megfigyeléssel gyűjtöttünk érzékszervhez kötődő, örömérzést keltő dolgokat: madárcsicsergés, virágzó bokor, virág illata, bodobácsok életének megfigyelése, napsütés, szellő érzete az arcukon, úszó bárányfelhők figyelése… Öröm volt látni az apró dolgokra való rácsodálkozást a gyermekek arcán. Boldogságos délelőttünk volt!

Képek