Anekdota

df60b-large.jpg

Az anekdota népi fogantatású műfaj, rövid, csattanós, tréfás történet; sajátosságai közé tartozik a bensőségesség, a mesélőnek és hallgatóságának egymásra utalásokból, félszavakból is értő összetartozása. Innen származik az élőbeszéd ízét idéző közvetlen elbeszélő hangja, hiszen a regényben nemcsak az elbeszélőnek jut központi szerep, hanem az általa használt nyelvnek is. Az anekdotikus építkezés egyik jellegzetessége az elbeszélői pozíció szubjektivitása; az író nem azonosul hősével, kívülről és ironikusan szemléli, de nem tagadhat tőle bizonyos rokonszenvet, s ha mosolyog is rajta, nem teszi egyértelműen komikus, nevetséges figurává.

A boldogságóra anyagban megadott két történetben olvasható a szereplők közötti szoros kapcsolatot, sőt akár barátság is, annak ellenére, hogy ezt nem akarták/ vagy tudták kimutatni egymás előtt. Ennek ellenére mindig számíthattak egymásra.

Egyik diákunk története:
Egy családi anekdota dédnagyapámra vonatkozik. A háborúban fiatal katonaként szolgált, aztán hosszú fogság után tudott hazatérni. Nagyon várták már itthon, fiatalkori szerelme, sőt, ami érdekes, felesége is, hiszen már nős volt. De egykori szerelme, annak ellenére, hogy a nagyapa nős volt, nagyon aggódott érte és hűségesen várta továbbra is. Dédnagyanyám is tisztában volt ezzel, de méltósággal viselte a dolgot, sőt később már humorral is tudott róla beszélni.

A kép illusztráció, az internetről származik.

Képek