Boldogságóra Program

A Hóemberek világnapja aktualitásaként megnéztük – nem is egyszer – a „Hóember” című filmet, mely igen nagy hatást gyakorolt a gyerekekre. A párbeszéd, szöveg nélküli cselekmény ellenére is mindannyian megértették, mit szimbolizál a főszereplő hóember,
és hogyan segítette a kisfiú valóra váltani vágyait. Ennek örömére elkészítették saját hóembereiket.
A „Varázsecset” mese meghallgatása után spontán mód kialakult egy olyan beszélgető kör, melyben a gyerekek elmondhatták ki mit szeretne elérni. Sokat beszélgettünk vágyaikról, álmaikról, és arról, hogy hogyan, milyen módon és mit kell tenniük azért, hogy kitűzött céljaikat elérhessék. Több érdekes gondolat is született, mint például, állatorvos szeretnék lenni, szeretnék már iskolás lenni, vagy szeretnék meg tanulni olvasni stb. A téma az egész hetünket átkarolta. Igyekeztem mindezt pozitív gondolataimmal erősíteni a gyerekekben, tudják, érezzék, megfelelő akarat, energia, tanulás segítségével minden lehetséges. Ezen gondolatok átbeszélése után a gyerekek elmondhatták, hogy ki mire büszke, milyen célokat ért már el óvodásként. Hasonló gondolatok születtek, mint például, büszke vagyok arra, hogy meg tanultam biciklizni, meg tanultam úszni, vagy éppen segítettem anyukámnak ruhát hajtogatni. Vágyaikat, azt, hogy ki-mi szeretne lenni, ha felnő, rajzaikban örökítették meg.
Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalra saját varázsecsetünket adogattuk körbe
a hátunk mögött, miközben próbáltunk csendben egymásra figyelni, miközben ki kellett találni a középen álló gyereknek, hogy vajon kinél rejtőzködik az elrejtett varázsecset.
Ha kitalálta, olyan célt, kívánságot kellett megfogalmaznia, ami kis közösségünkhöz kapcsolódik.
Végezetül a csoport kedvencét a „Szívmelengető” játékot játszottuk el, melyben egy érzést kell továbbadni csukott szemmel. Ez az érzés most egy ölelés volt. A visszajelzések, mosoly alapján úgy érzem, hogy mindenki jól érezte magát ebben a játékban, engem pedig boldogsággal töltöttek el ezek a percek.

Képek