Boldogságóra Program

Esős október lévén nagyon könnyen lehetett az optimizmusról beszélgetni.
A beszélgetőkör előtt hangulatjelek alá tették a neveiket.
Beszélgetőkör keretében megkezdett mondatokkal tereltem a beszélgetést a kívánt cél felé.
Szeretem az esőt, mert…..
Szeretem az őszt, mert….
Szeretek iskolába járni, mert….
Később megkértem őket, hogy rajzoljanak szivárványt, ahogyan ők látják. Míg rajzoltak, óvatosan rákérdeztem, hogy van-e az életükben olyan történet, amely rosszul indult, de mára úgy érzik, jóvá lett.
Az egyik kislány ekkor elmesélte, hogy tavaly elköltözött az apukája, és ő napokig sírt utána. Nagyon nehezen tette túl magát rajta, sokat szomorkodott, de mostanra megnyugodott, és az apukája új élete is tetszik neki, szereti, és nagyon várja hogy találkozzanak. Mi felnőttek nem tudtuk száraz szemmel végighallgatni.
A szivárványok gyönyörűek lettek, kiállítás után mindenki hazavitte a családjának.
A beszélgetőkör végén a hangulatjelek mind a helyükre kerültek. 🙂

Képek