Boldogságóra Program

„Aki elfelejti a hála nyelvét, sohasem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal”
Ezt a John Robbins idézetet láthatták a napközis terembe érkező diákok ebben a hónapban. Az első időszakban nem beszéltünk erről az idézetről, nem is elemeztük, hanem hagytam érlelődni és hatni ezt a mondatot. A hála hónap első boldogságóráján körbejártuk a hála fogalmát. Egy ötletbörze keretében látványos szófelhőt alkottunk a foglalkozáson. Megbeszéltük, hogy ki mikor és miért érezhet hálát. Észrevettük a fokozatokat azokban a dolgokban, amiért minden nap hálával tartozunk/ tartoznánk. Használtuk a hangulatmacikat a pillanatnyi hangulatunk megmagyarázására. Közösen megkerestük a hálát kifejező maciarcot, majd elemeztük azt. Az ezt követő órán jutottunk el a hála kifejezési eszközeihez is. Itt is sorra vettük a verbális és non verbális kifejezési lehetőségeket. S ekkor már senkinek sem kellett a fent említett idézet létét és szükségességét magyarázni. Csupán azt beszéltük meg, hogy a hála kifejezése milyen viszonyban van a boldogsággal. Természetesen meghallgattuk a hónap dalát is Bagdi Bella előadásában. Értelmeztük a dal szövegét. Értelmet nyert minden egyes sor, és igyekeztünk azonosulni is az érzéssel is. A hónap utolsó foglalkozásán ablak-módszerrel felelevenítettük a hála hónaphoz kapcsolódó tudásunkat, majd elkészítettük a hála tablónkat.
Engedtessék meg nekem, hogy valami személyes dologgal zárjam a beszámolómat. Igyekszem munkámat és a magánéletemet mindig különválasztani. Épp ezért a tanulóim nem tudják, hogy mikor van a születésnapom. Ez nem tartozik rájuk. Egy asszisztensi segédlettel valakitől mégis megtudták, hogy az szeptemberben van. Készítettek nekem egy plakátot és szeretet befőttet is kaptam. A kis cetliken pedig az áll, hogy ők miért hálásak nekem. Nagyon meglepett a lélekmelengető csoportom. Mindig a hála járja át a szívemet, amikor egy cetlit elolvasok. Mi ez, ha nem a hála hónapjának tökéletes megkoronázása?

Képek