Boldogságóra Program

Az októberi Boldogságóra foglalkozások központi témája az optimizmus gyakorlása, vagyis a pozitív gondolkodás, a derűs szemlélet és az életöröm tudatos megtapasztalása volt. A Szivárvány csoport 3 éves gyermekei ebben az időszakban még csak most kezdik felfedezni érzelmeiket, és azt, hogy az érzéseiket hogyan lehet kifejezni, megosztani és kezelni. Ezért a foglalkozások fő célja nemcsak a jókedv erősítése, hanem az érzelmek tudatosítása, a pozitív élmények felismerése és megélése, valamint a csoporthoz való tartozás örömének megtapasztalása volt.
A Boldogságóra program keretében négy egymásra épülő foglalkozás valósult meg:
1. Vidám arcok – ismerkedés az érzésekkel
2. Varázstávcső – nézzük a dolgok napos oldalát!
3. Optimista szemüveg – a világ színesen szép!
4. Mosolyfutár – a jókedv továbbadása
Ezek a tevékenységek egymásra épültek, fokozatosan vezették be a gyerekeket az optimizmus világába. A foglalkozások során a gyerekek mozgással, zenével, bábbal, mesével, és alkotó tevékenységgel tapasztalták meg, hogyan lehet a világot vidámabban látni, hogyan tudjuk a nehézségeket is pozitívabban megélni, és hogyan lehetünk egymás számára örömforrások.
A foglalkozások menete és tapasztalatai
1. Vidám arcok – ismerkedés az érzésekkel
A foglalkozás célja az érzelmek felismerése és a pozitív érzések tudatosítása volt. A gyerekek körben ülve köszöntötték egymást a „Jó reggelt, napsugár!” köszöntéssel, ami már önmagában is derűs hangulatot teremtett. A napocska-báb segítségével megszemélyesítettük a jókedvet, amely a gyerekek számára könnyen értelmezhető, szerethető szimbólum lett.
Az érzelemkártyák bemutatása során a gyerekek arckifejezésekkel utánozták a boldog, szomorú, dühös és meglepett arcokat, majd a „Boldog Blanka és Szomorú Szilárd” bábjátékon keresztül saját élményeiket is megosztották. A kicsik bátran elmondták, mikor voltak boldogok (pl. „Amikor anya ölel meg.”), vagy szomorúak (pl. „Ha eltörik a játék.”).
A táncos mozgásos részben („Aki boldog, tapsoljon egyet!”) szabad mozgással és zenére reagálva fejezték ki a jókedvet. A „mosolyfutár” záró játék során a gyerekek megtapasztalták, milyen érzés mosolyt kapni és továbbadni. A foglalkozás fejlesztette az érzelemfelismerést, az empátiát, a nonverbális kommunikációt és a szociális érzékenységet.
2. Varázstávcső – nézzük a dolgok napos oldalát!
Ebben a tevékenységben az optimizmus képi megjelenítése, a „pozitív látásmód” megtapasztalása állt a középpontban. A beszélgetés során a gyerekek elmondták, mit jelent szerintük „jónak látni a dolgokat” – többen úgy fogalmaztak, hogy „amikor anya mosolyog”, „amikor süt a nap”.
A varázstávcső készítése során minden gyermek saját, egyéni díszítésű papírgurigát alkotott. A barkácsolás közben megtapasztalták az alkotás örömét, miközben fejlődött finommotorikájuk, szem-kéz koordinációjuk és kreativitásuk. A „Lásd szebben!” játék során a gyerekek belenézve a távcsőbe pozitív mondatokat mondtak: „Szép a csoportszoba!”, „Szeretem a barátomat!”, „Finom a tízórai!”.
A foglalkozás Bagdi Bella „Világomban minden rendben van” című dalával zárult, amely a Boldogságóra program egyik meghatározó élménye. A zene nyugalmat, örömöt és harmóniát teremtett, a gyerekek ringató mozdulatokkal, integetéssel kísérték. A tevékenység után a gyerekek derűsek, kiegyensúlyozottak voltak – az optimizmus élménye a zene, mozgás és közös alkotás hármasában teljesedett ki.
3. Optimista szemüveg – a világ színesen szép!
A harmadik foglalkozás a színek és érzelmek kapcsolatát vizsgálta. A gyerekek először színes képek segítségével beszélgettek arról, melyik színt érzik „vidámnak”. A legtöbben a sárgát, pirosat és rózsaszínt említették – ezekhez pozitív élményeket társítottak (nap, virág, játék, anyai szeretet).
A barkácstevékenység során minden gyermek saját „optimista szemüveget” készített kartonból és színes celofánból. A dekorálás során ragasztottak, díszítettek, matricákat használtak, ami nemcsak kreatív élmény volt, hanem a kézügyesség, önállóság és sikerélmény megélésének is fontos terepe.
Amikor felpróbálták a szemüveget, a világ valóban színesebbnek tűnt – ezzel konkrét, érzékszervi tapasztalatot szereztek arról, hogy a nézőpont megváltoztatása mennyire hat a hangulatukra. A gyerekek sorban elmondták, mit látnak „szépnek”: „a barátom mosolyát”, „a játékokat”, „a virágokat az ablakban”.
A zenehallgatás (Bagdi Bella: Világomban minden rendben van) ismét közös, megnyugtató élményt adott. A foglalkozás végén mindenki a tükör elé állt, és közösen mosolyogtak bele, ami egyszerre volt játékos és érzelmileg feltöltő élmény. A tevékenység során erősödött a gyerekek pozitív énképe, önbizalma és a világ felé való bizalomérzése.
4. Mosolyfutár – a jókedv továbbadása
A záró foglalkozás a pozitív érzelmek megosztására és a társas kapcsolatok erősítésére irányult. A „mosoly-kör” bemelegítés után a gyerekek a „Mosolyfutár” játékban adták tovább egymásnak a jókedvet – egy mosolygós labdát kézről kézre adva. Ez a játék elősegítette a kapcsolatteremtést, egymásra figyelést és az érzelmi kapcsolódás megélését.
A közös rajzolás során (Mitől lesz jókedvem?) nagy méretű papírlapon közösen alkottak. A kicsik krétával rajzoltak napot, szíveket, virágokat, családtagokat, kedvenc játékaikat. A pedagógus megerősítette minden gyerek munkáját, így az alkotás önbizalmat és sikerélményt adott.
A közös éneklés – Bagdi Bella: Jól érzem magam – a jókedv, mozgás és éneklés felszabadító kombinációja volt. A gyerekek felszabadultan, önfeledten táncoltak és nevetgéltek, ami kiváló lezárása volt a hónap témájának.
A zárókörben mindenki kimondott egy szót, amitől boldognak érezte magát („anya”, „barát”, „kutya”, „napocska”). A gyerekek spontán, őszinte módon kapcsolódtak a boldogság élményéhez.
Tapasztalatok és eredmények:
A négy foglalkozás egységesen, fokozatosan építette fel a gyerekek érzelmi intelligenciáját és pozitív gondolkodásmódját. Minden tevékenység játékos, érzékszervi és mozgásos módon közelítette meg az optimizmust.
A zenei és mozgásos elemek segítették a gyerekeket a feszültségoldásban, az érzelmek megélésében és a csoportkohézió erősítésében. A bábjátékok és beszélgetések fejlesztették a kommunikációs készséget, a barkácstevékenységek pedig finommotorikát, önállóságot és a kreatív önkifejezést támogatták.
A foglalkozások alatt észrevehető volt, hogy a gyerekek egyre nyitottabban fejezik ki érzéseiket. Kezdetben többen visszafogottan reagáltak, de a második–harmadik alkalomra már bátrabban nevettek, mondtak kedves szavakat, és önállóan keresték a pozitív megoldásokat a helyzetekben.
Különösen jó hatással volt a csoport légkörére, hogy a tevékenységek során mindig jelen volt a zene, az érintés, a közös mozdulat és a mosoly – ezek mind hozzájárultak a biztonságérzethez, a szeretetteljes közösségi hangulathoz.
A téma továbbvitele a családban:
A Boldogságóra program elveinek megfelelően az optimizmus gyakorlását a családok bevonásával is folytattuk. A gyerekek otthon is elmesélték szüleiknek, mi volt a nap legjobb élménye, és a szülők is megoszthatták a sajátjukat. Ez a közös esti rituálé nemcsak a pozitív gondolkodást erősítette, hanem a szülő-gyermek kapcsolatot is mélyítette. Több szülő visszajelzése szerint a gyerekek este tudatosan keresték a nap legszebb pillanatát, ami a hála és derű érzését is erősítette.
Az októberi Boldogságórák sikeresen valósították meg az optimizmus fejlesztésének célkitűzéseit. A gyerekek megtapasztalták, hogy a jókedv, a pozitív gondolatok és a mosoly nemcsak a saját hangulatukra, hanem a társaikéra is hatással van. A foglalkozások hozzájárultak a derűs, nyitott, egymást támogató csoportlégkör kialakulásához, és megalapozták a pozitív érzelmi szokások kialakulását.
Az én szerepem a folyamatban irányító, támogató és inspiráló volt: figyelmes jelenléttel, elfogadással, megerősítéssel és szeretettel segítette a gyerekeket az érzelmek felismerésében és megélésében. Az optimizmus gyakorlása a kicsik életében nem elvont fogalomként, hanem mindennapi élményként jelent meg: egy mosolyban, egy ölelésben, egy kedves szóban vagy egy közös táncban.
Az októberi Boldogságórák derűs hangulata hosszú távon is érezhető maradt a csoport mindennapjaiban – a gyerekek gyakran kezdeményezték maguktól a „mosolyfutárt”, a „napocska-köszöntést”, és többször is hallani lehetett tőlük: „Világomban minden rendben van.”

Képek