Boldogságóra Program

A december az egyik legkedvesebb boldogságórás hónapunk, hiszen „jónak” lenni, „jót” cselekedni a „legjobb” dolog a világon. Így december 1-től elindítottuk az osztályban az adventi „zokni-kalendárium” programunkat: minden gyerek hozott magával egy fél pár ünnepi zoknit, amiket aztán teleraktunk apró ajándékokkal, majd felakasztottuk őket a tábla alatt kifeszített zsinórra. Mindennap az a tanuló kapta meg a zokniját, akinek a nevét kihúztuk egy dobozkából. Egész hónapban nagy örömmel csináltuk végig a játékot, míg mindenki sorra nem került. Természetesen idén is december 1-én elkészült a karácsonyfánk, ami az ember méretű Mikuláslánnyal szemben pompázott a folyosón. Az adventi koszorú és a karácsonyi ablakdekorációk pedig még fokozták a meghitt hangulatot.
Elindítottam a „Jószívűség” című feladatot is, vagyis a gyerekek kaptak egy papírból kivágott szívformát, arra azoknak a nevét írták rá, akikkel jót tettek az adventi várakozás idején.
Nagy sikert aratott a „Halló!” című játék is: körbe ültünk és úgy hívtunk fel jelképesen valakit, hogy csak a külső és belső tulajdonságait ismertettük a felhívott tanulónak. Ha felismerte magát, felvette a telefont és „visszahallózott”.
A „Segítő tárgyam” elnevezésű gyakorlatnál egy hógömb formájú sablont kaptak a gyerekek, ebbe pedig olyan tárgyakat, kabalákat rajzolhattak, amikhez olyan fajta bizalom fűzi őket, ami átsegíti őket az élet adta nehézségeken. Például egy plüss figura, amihez hozzá lehet bújni, vagy meg lehet simogatni, ha félünk valamitől, vagy izgulunk valami miatt.
A mézeskalács ház napja alkalmából színes házikókat is színeztünk, amiket a faliújság dekorálására használtunk fel. A színezés közben jókívánságokat fogalmaztunk meg egymásnak. Mindig az mondta a következő pozitív gondolatot, akit az előző tanuló kiválasztott.
December 12-én, pénteken, Luca napja alkalmából búzát vetettünk (mivel 13-a szombatra esett idén), ami már hagyomány nálunk: mindenki tesz az előkészített nagyobb cserépbe 1-2 szem búzát, hogy egészségben, gazdagságban, boldogságban teljen a következő esztendő. Nagy örömünkre december 17-én már megjelentek a föld felett az első apró hajtások.
Az elsősökkel megismertük a Mikulás bácsi csizmája című mesét is, ami az önzetlen szeretetről adott mintát, utána pedig a hozzá kapcsolódó (2. melléklet) párkereső színezővel koronáztuk meg a történetet. Természetesen az iskolába is eljött a Mikulás, aki minden gyereket piros csomaggal ajándékozott meg. Dalokkal, versekkel köszöntük meg kedvességét.
Nagy örömünkre szolgált, hogy idén benevezhettünk a községi adventi ablaknyitogató programba: fenyőfákkal, hópihékkel, csillagokkal, Holddal, Hótündérrel és fehér fényekkel díszítettük fel a főbejárat óriási ablakát, ami december 5-én nyílt ki a falu közössége számára. Részt vettünk az iskolai Adventi Forgatag (december 13.) és a községi „Mindenki karácsonya” (december 19.) című programokon is, ahol elsőseimmel „A kis fenyőfa” című verses, énekes, zenés jelenetet adtuk elő mindkét esetben szülők, nagyszülők, gyerekek örömére.
Csendes várakozással, meghitt hangulatban telt el a december az iskolában.

Képek