Boldogságóra Program

Boldogságóráink során mindig pozitív gondolkodásra buzdítjuk egymást, próbáljuk mindig mindenben meglátni a jót! Céljaink elérésében is ezt az elvet követjük, még akkor is, ha tudjuk, hogy sokszor nem egyszerű, nem akadálymentes az út.
Ahhoz, hogy merjünk nagyot álmodni, egy felfelé mutató relaxációs gyakorlattal indítottuk tevékenységünket: „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok!”. Ezzel hangolódtunk rá „A vándorút” című mesére, melyet ezúton szeretnék megköszönni Petőné Honvári Jolánnak (http://www.kepesvagyrafejlesztohaz.hu/kepes-vagy-ra-blog/vandorut-januari-mese.html#.YdVCmmhBy70).
Bátorkodtam csoportommal megosztani ezt a kedves történetet, melynek végén a gyerekek nem kisebb célokat neveztek meg, mint: „Apuka szeretnék lenni!”, „Meg szeretném gyógyítani az állatokat!”, „Szeretném, ha a tatám meggyógyulna, és én viszek neki pogácsát mindig, amikor anya süt!”
A mese továbbélését egy kis kézműves tevékenységgel valósítottuk meg: vándorbatyut készítettünk, melybe olyan pogácsát rejtettünk, amelyet ha valaki megkóstol, azonnal felvidámodik! 😊 A munkánk közbeni jó hangulatért a hónap dala volt a felelős, jutalmul pedig mi magunk is elfogyasztottunk egyet Vándor Áron pogácsái közül.
Januári boldogságóránk – úgy érezzük – elérte célját, hisz Micimackóval egyetértésben arra a következtetésre jutottunk, hogy céljainkért küzdeni kell, és soha ne adjuk fel, mert: „Hepe után mindig hupa következik, és hupa után mindig hepe jön. És még sohasem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe, és hupa után hupa következett volna.”

Képek