Boldogságóra Program

A második Boldog óránkat nagyon vártam, ugyanis összekötöttem a „Világ gyalogló Hó (nap)” programmal. Óvodánkhoz közel van a Tisza folyó, így arra gondoltam, hogy összekötve a gyaloglással, külső helyszínen tartom meg a foglalkozást. Előző nap tájékoztattam a szülőket, hogy hová fogunk menni és kértem őket, hogy gyermekeiket olyan ruhába öltöztessék, ami nem baj, ha koszos lesz. Másnap elmondtam a gyerekeknek, hogy egy különleges helyszínen fogjuk megtartani a boldog óránkat, és arra kértem őket, hogy az oda vezető úton nagyon figyeljenek, vegyék észre a természet kincseit. Tízórai után nagyon izgatottan indultunk el, megnéztük a Tisza folyót, amin éppen vadkacsák úszkáltak, láttunk tekergőző vízisiklót, hallgattuk a madarak csicsergését. Jó nagy utat tettünk meg a Tisza parti töltésen, amikor egy arra alkalmas helyen megálltunk, letelepedtünk a plédekre, amit vittünk, egy kicsit megpihenni. Kihasználva az alkalmat, elolvastam a gyermekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd beszélgettünk az érzésekről, hogy mit érezhetünk, ha boldogok vagyunk és mit, ha szomorúak. Próbáltunk érzelmeket kifejezni az arcunkkal, testtartásunkkal, majd megbeszéltük, hogy ki milyen érdekes dolgokat látott út közben. Aztán arra kértem a gyermekeket, hogy a természet kincseit felhasználva készítsünk mi is varázsszemüveget. Amíg ők boldogan szaladgáltak a töltés oldalban és gyűjtögettek, addig előkészítettem az előre kivágott szemüvegformákat. A szemüveg lencsék helyére az általuk gyűjtött virágot, falevelet, növényeket, bogyókat ragasztottuk, az egyik kislány egy gyönyörű pillangó szárnyat is talált. Amíg mi a szemüvegeket készítettük, addig a dajka néni gyümölcsöt szeletelt, amit a gyermekek jóízűen elmajszoltak. Amikor a gyermekek felvették a szemüveget a „természet” szépségét láthatták, amit ők a kis kezükkel gyűjtögettek. Büszkén sétáltak vissza az óvodába, és hazamenetelkor örömmel mutatták szüleiknek a varázsszemüveget. Úgy gondolom, hogy egy élményekkel teli délelőttöt töltöttünk el a természetben, ami remélem maradandó emlék lesz.

Képek