Boldogságóra Program

Az apró örömök élvezetét egy szép, napsütéses tavaszi napon az örömsétával kezdtük. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a sétánk során megfigyeljük a tavaszi természet szépségeit, amelyektől boldogabbak lehetünk. Ilyen például a virágzó fák, kibújó virágok szépsége, a madarak éneke, a méhecskék zümmögése. A séta során, ha ezek közül bármelyiket tapasztalták, jelezték és megálltunk, hogy alaposan szemügyre vehessük a látottakat, vagy hallhassuk a különböző kellemes hangokat. A séta során készültem egy meglepetéssel is. Mivel nem messze lakom az óvodától, így hazáig sétáltunk, hiszen rengeteg jácint és nárcisz található a virágos kertünkben. Így megleptem a gyerekeket azzal, hogy mindenkinek szedtem egy-egy szál virágot. Megbeszéltük, hogy az út közben talált virágokat nem szabad leszednünk, de mivel ezek a saját kertemben vannak, én leszedhetem nekik és odaajándékozom. Természetesen nagy örömmel töltötte el őket. Az óvodába visszaérve vízbe raktuk a virágokat, délután pedig mindenki hazavihette.
A következő játékos feladatunk volt a napimádás, egy kis ráhangolódásnak szántam a mese előtt. A mese pedig Bartos Erika: Bogyó és Babóca: Hónapok – március című meséje volt, amit IKT eszköz segítségével, diavetítés formájában adtam elő. A mese után eljátszottuk a szőnyegen, ahogy mi is gurulunk a virágokkal teli réten (ehhez segítségünkre volt a zöld alapon virág mintás szőnyegünk). Majd képek segítségével összegyűjtöttük és megbeszéltük, hogy mennyi mindennek tudunk tavasszal örülni, illetve felidéztük a séta során látott és hallott dolgokat is.
A következő játékunk a Mi van a kendő alatt? című játékfeladat volt. Megkértem a gyerekeket, hogy válasszon mindenki egy darab játékot a csoportszobában, ami számára kedves, amitől ő boldog, hogyha azzal játszhat. Ezt beletettük egy kis tartóba és letakartam kendővel. Egyesével kijöttek és kivehettek egy játékot a kendő alól, de mielőtt kivették, tapintás útján kellett megmondaniuk, hogy melyik játékot fogják a kezükben.
Végül az Örömke elnevezésű játékkal zártuk a boldogságórát. Egy nagyméretű lapon körberajzoltam az egyik kisfiút, megneveztük közben a testrészeit, majd berajzoltam az arcát. Utána körbeültük és képek segítségével megbeszéltük, hogy a képen látott dolgoknak melyik testrészünkkel tudunk örülni, mivel tudjuk érezni: hangoknak a fülünkkel, ízeknek a szánkkal, illatoknak az orrunkkal, szép dolgoknak a szemünkkel tudunk örülni, ha érezzük, érzékeljük.
Véleményem szerint alaposan megvizsgáltuk a szűkebb és a tágabb környezetünkben fellelhető örömet okozó jelenségeket, amelyeket ezentúl tudatosabban és boldogan fognak észrevenni.

Képek