Boldogságóra Program

BESZÁMOLÓ NOVEMBER – A TÁRSAS KAPCSOLATOK ÁPLÁSA

A Társas kapcsolatok ápolásának gyakorlása a Kollégiumunkban
Nagy öröm számomra, hogy két csoportnak, a saját 9. F. AJTP és az önismereti csoportomnak 10. F AJTP tarthatok rendszeresen Boldogságórákat. A saját csoportomban minden nap nyílik alkalmam az adott témával foglalkozni akárcsak 20-30 percben is. A boldogságórákat ebben a hónapban a „Társas kapcsolatok ápolása” témában tartottam. Azonban a célom az, hogy minél több gyermeket bevonjak a Kollégiumban a Boldogságóra programba.
Kollégiumunk Boldogság sarkát az aktuális témához rendeztem be. Plakátot készítettem, melyen idézetek szerepeltek, és a hónap témája. A Boldogság sarok asztalára kerültek a témához kapcsolódó napindító üzenetek, kapcsolatok fontosságáról szóló mesék. Készítettem egy Köszönöm Ládát, amelybe kedves üzeneteket írhattak egymásnak, nevelőknek a gyerekek. A hónap utolsó kollégiumi napján a saját csoportomban lévő lelkes, segítőkész gyermekeimmel osztottuk ki az üzeneteket és csaltunk mosolyt sok gyermek, nevelő arcára. Nagyon örültem, mert szinte tele lett a Láda.
A csoportomban mindenki húzott egy nevet, és akit húzott, annak az angyalkája lesz a karácsonyi szünetig. A feladat, figyelni jobban a másikra, segíteni neki, ahol csak lehet és feljegyezni róla minél több jótulajdonságot, amit majd közösen megosztunk egymással. Saját készítésű ajándékot is fogunk készíteni majd decemberben annak, akit húztunk. Karácsonyi szünet előtt fogjuk a kedves szavakkal és az ajándékkal megajándékozni egymást.
Kollégiumi szinten meghirdettem egy közös relaxációt a Kapcsolatok ápolása témában. A gyerekek köszöntése után ráhangolódásként egy mesét olvastam fel és utána pedig a relaxáció következett. Pozitív visszajelzést kaptam, az ott lévő gyerekektől.
A Fényfonalak Erdeje – mese a kapcsolatok ápolásáról
Volt egyszer, nagyon messze innen, egy erdő, amelyet úgy hívtak: Fényfonalak Erdeje. Furcsa és csodálatos hely volt ez, mert itt minden élőlényt láthatatlan szálak kötöttek össze. Egyes fonalak aranyszínben ragyogtak, mások ezüstös derengéssel csillogtak, és voltak olyanok is, amelyek halványak voltak, mint a hajnali párában elvesző csillagsugár. Ezen az erdőn élt egy kis róka, Vörke, aki nagyon barátságos volt, de a szíve mélyén azt hitte, hogy nincs akkora ereje ahhoz, hogy a kapcsolatait igazán ápolja. Néha félt kezdeményezni, máskor úgy érezte, hogy talán nem is fontos annyira másoknak.
Egy napon azonban valami különös történt.
A Fényfonalak hirtelen halványodni kezdtek. A madarak fényszálai remegtek, a mókusok közötti fonalak elvékonyodtak, még a bölcs bagoly ragyogó ezüstfénye is pislákolt. Az erdő lakói nyugtalanná váltak.
Vörke észrevette, hogy az ő fonalai sem fénylenek olyan tisztán, mint régen.
— Valami baj van — suttogta. — De vajon mit tehetnék én?
Ekkor egy puha, aranyló fény lebegett elé. A fényből lassan alak rajzolódott ki: a Régi Szövő, az erdő legősibb szelleme, aki a lények közötti kapcsolatok őrzője volt.
— Kicsi róka, a fonalak nem maguktól fakulnak — mondta a Szövő szelíden. — A kapcsolatok olyanok, mint a növények. Ha nem kapnak törődést, figyelmet, kedvességet… lassan elerőtlenednek.
— De hogyan erősíthetném meg őket? — kérdezte Vörke. — Hiszen én csak egy kis róka vagyok. A Régi Szövő mosolygott.
— Nem a méret számít, hanem a szív. A fényfonalak akkor ragyognak, amikor valaki őszintén odafigyel a másikra, meg meri mutatni az érzéseit, bocsánatot kér, ha kell, és képes hálát érezni.
Egy apró gesztus is fényt gyújt a fonalakban.
És ekkor a Szövő Vörke mellkasára tette a kezét.
A róka érezte, hogy belül valami felragyog.
— Kezdd egyetlen fénysugárral, és tovább fog terjedni — mondta a Szövő, majd elfoszlott a fényben.
Vörke még aznap elhatározta, hogy megpróbálja.
Először a mókuspárhoz sétált, akiknek gyakran segített makkot gyűjteni, de mostanában alig látták.
— Sajnálom, hogy mostanában eltűntem. Hiányoztatok — mondta félénken.
A mókusok meglepődtek, majd meleg mosollyal átkarolták. Abban a pillanatban a közöttük húzódó fonal aranyló lángra kapott.
Ezután meglátogatta a bagolyt.
— Köszönöm, hogy olyan sokszor adtál tanácsot. Nagyon sokat jelent nekem.
A bagoly szemében meghatott fény csillant, és a fonaluk ezüstje újra erősen ragyogott.
Majd a kis rigóhoz ment, akivel egyszer összekaptak egy bogyó miatt.
— Ne haragudj arra a veszekedésre — mondta Vörke gyengéden. — Szeretem hallgatni, ahogy énekelsz.
A rigó szíve felmelegedett, és dalba is fogott. A fonal köztük finom rózsaszín fényben pulzált: a megbocsátás színében.
Ahogy Vörke lépésről lépésre felkereste az erdő lakóit, valami csoda történt…
A Fényfonalak újra megteltek fénnyel.
A fák koronájából aranypor hullott, a virágok szirmai lassan kinyíltak, és az egész erdő olyan ragyogásba burkolózott, amilyet még sosem látott.
Vörke végül a tisztás közepére állt.
Most már értette.
A kapott fényt csak továbbadni lehet.
És amikor adsz, nemhogy kevesebb lesz belőled — több leszel.
A Régi Szövő fénye ismét megjelent, most azonban nem alakban, csak finom, puha melegségként Vörke körül.
— Látod? — lehelte a hang. — Egyetlen szív is képes felragyogtatni a világot maga körül… ha szeretettel fordul mások felé.
Mert a kapcsolatok fénye nem magától ragyog:
te vagy, aki életre kelti őket.
És azon a napon a kis róka megtanulta, hogy minden kedves szó, minden apró figyelmesség, minden őszinte ölelés erősíti a fényfonalakat, amelyek nemcsak másokhoz, hanem önmagához is közelebb viszik.
Az erdő pedig azóta is ragyog — épp úgy, ahogyan azoknak a szíve, akik tudják, hogy a kapcsolatok ápolása a legnagyobb varázslat a világon.

Mesés, vezetett relaxáció a kapcsolatok fontosságáról és ápolásáról
Kérlek, helyezkedj el kényelmesen. Hagyd, hogy minden egyes szó segítse elméd, szíved és lelked nyitottságát. Engedd, hogy a tested lassan ellazuljon…
Hunyd le a szemed, és hagyd, hogy a külvilág zajai egyre távolabb kerüljenek.
Engedd, hogy a tested megpihenjen. Lélegezz jólesően, csak figyeld a levegő áramlását. Lélegezz be és ki. Minden levegővétellel egyre inkább megérkezel a jelen pillanatba. Érezd, ahogy a légzés figyelése összekapcsol a belső középpontoddal. Figyelmed egyre inkább megérkezik létezésed egyre mélyebb dimenziójába. Ahogy újra és újra be és ki lélegzel, érzed, ahogy minden belégzéssel béke érkezik feléd, és minden kilégzéssel az elengedés történik.
Most figyeld meg, ahogy a tested elnehezül…
A vállad ellazul…
A karjaid, a lábaid, a hátad is elengedik a feszültséget.
Csak lélegezz…
Csak létezz…
Itt és most.
Most képzeld el, hogy a mellkasod közepén, a szíved táján egy apró, meleg fény kezd ragyogni.
Ez a fény a szeretet és a kapcsolódás fénye benned.
Minden belégzéssel ez a fény egyre erősebben ragyog…
Minden kilégzéssel melegség, nyugalom és szeretet árad szét belőled.
Képzeld el, hogy egy puha, meleg fényű ösvényen sétálsz. Az ösvényt finom aranyszínű por fedi, mintha egy mesebeli erdőn vezetne keresztül. A lombok között lágy szellő simogatja az arcodat, és valahol távolról madárdal hallatszik. Minden lépésnél egyre könnyebbnek, nyugodtabbnak érzed magad.
Az út végén egy tisztásra érkezel. A tisztás közepén egy hatalmas, ősi fa áll. Törzse széles, erős, koronája gazdag és ragyogó. Ahogy közelebb lépsz, észreveszed, hogy a fa minden ága egy-egy kapcsolatot jelképez az életedben. Egy ágon egy barátság, máson családi kötelék, szerelmi kapcsolat, ismeretségek, régi és új emberek, akik nyomot hagytak benned.
Állj meg a fa előtt… és csak figyeld.
Érezd, hogy minden ág élettel teli. Némelyik erősebb, vastagabb – ezek a stabil, tartós kapcsolataid. Mások vékonyabbak, fiatalabbak – ezek a frissen szövődött kötelékek. Vannak olyan ágak, melyeken levelek hullanak: régi kapcsolatok, amelyek már betöltötték szerepüket, és szeretettel engedted el őket.
Most képzeld el, hogy a kezedben egy puha, fénylő vizeskanna jelenik meg. A kanna a figyelmedet, a szeretetedet, a törődésedet jelképezi.
Lassan, tudatosan, nagy szeretettel kezded meglocsolni a fa ágait. Minden egyes csepp, amely az ágakra hull, ragyogó fényben oldódik fel, és az ág elkezd még élénkebben, még életigenlőbben pulzálni.
Miközben locsolsz, egy halk, bölcs hang jelenik meg benned:
„A kapcsolatok akkor virágoznak, ha szívből tápláljuk őket.”
Ahogy tovább locsolod a fát, gondolj valakire, aki fontos számodra. Képzeld el, ahogy a fényed őt is körülöleli. Nem szavakkal, hanem tiszta, őszinte szeretettel.
Érezd a hála melegét a mellkasodban. Küldj neki békét, megértést, elfogadást.
Mondd magadban:
„Kívánom, hogy boldog legyél.”
„Kívánom, hogy érezd, mennyire értékes vagy.”
„Kívánom, hogy megtaláld a helyed a szeretetben.”

Majd jusson eszedbe valaki, akivel talán régen beszéltél, de jólesne feleleveníteni a kapcsolatot. Engedd meg, hogy a gondolat szelíden megjelenjen, kötelesség vagy nyomás nélkül.
.Most engedd, hogy ez a kívánság kiterjedjen minden emberre, akit ismersz.
Azokra is, akikkel könnyű, és azokra is, akikkel néha nehéz.
Mert mindannyian ugyanabból a fényből vagyunk.
Mindannyiunkban ott él a vágy a kapcsolódásra, a megértésre, az elfogadásra.
Most mondd magadban:
„Képes vagyok szeretni és elfogadni.”
„Minden nap teszek valamit azért, hogy kapcsolataimban fény és jóság legyen.”
„Nyitott szívvel lépek a világ felé, és szeretettel fogadom azt, ami jön.”
A fa ágain eközben apró fények gyulladnak ki – mindegyik egy-egy kapcsolatodhoz kötődő szép emléket, szeretet-pillanatot, meghitt mosolyt idéz fel. A fa szinte lélegzik a fénnyel.
Most helyezd a kezed a törzsre, és engedd, hogy az erő, amely a kapcsolatokból fakad, a gyökerektől a karodon át a szívedbe áramoljon.
Érezd a melegséget, az összetartozást, az emberi kapcsolatok gyógyító erejét.
Majd lassan fordulj el a fától, tudva, hogy bármikor visszatérhetsz ide. Ez a hely, ez a fa benned él.
Megindulsz vissza az aranyló ösvényen…
Lélegzel…
Ébredsz…

A csoportomban és az önismereti csoportomban is tartottam Boldogságórákat a Társas Kapcsolatok témában. A saját csoportommal szinte minden napra jutott egy mese és relaxáció.
Óráim tartalma, amit a saját és az önismereti csoportommal teljesen, több gyermekkel pedig részleteiben tudtam megvalósítani:

A boldogságórákat mindig a gyermekek köszöntésével kezdem. Kifejezem az örömömet, hogy újra együtt lehetünk és hogy én már mennyire vártam a találkozást.
Az órára való rá hangolódás képpen mindig egy idézettel folytatom az órát. Például:
„Ma egy olyan témáról beszélgetünk, amely talán mindennél jobban meghatározza, hogyan érezzük magunkat a világban: a kapcsolatainkról. Lehet bármennyi célunk, tervünk vagy sikerünk, végül mégis az számít a legtöbbet, kik azok, akikhez hazatérhetünk – akár szó szerint, akár csak lélekben.
Az emberi kapcsolatok apró mozdulatokból épülnek: egy figyelmes kérdésből, egy mosolyból, egy üzenetből, amiben benne van, hogy ’gondoltam rád’. Ezekből a pici jelekből áll össze az a háttér, ami megtart bennünket.
De van valami, ami gyakran rombolja ezt a hátteret: a túl könnyen kimondott kritika. Sokszor észre sem vesszük, milyen gyorsan ugrunk a hibákra, mennyire könnyedén tesszük szóvá mások gyengeségeit. Pedig minden emberben ott van a jó – csak meg kell tanulnunk észrevenni.
Mi lenne, ha a bírálat helyett tudatosan keresnénk egymásban azt, ami érték? Ha észrevennénk, amikor valaki jót akar nekünk, amikor törődik velünk – még ha ügyetlenül is. Sokszor olyan természetesnek vesszük a törődést, hogy elfelejtünk hálásak lenni érte. Pedig a kapcsolatok akkor erősödnek meg igazán, amikor nem a hibákra fókuszálunk, hanem arra, ami összeköt bennünket.
A boldogságunk nagy része attól függ, hogyan fordulunk egymáshoz: kritikával vagy megértéssel, távolsággal vagy kíváncsisággal, ítélkezéssel vagy hálával. Ma arról beszélgetünk, hogyan választhatjuk azt a hozzáállást, amelyben több fény van, több figyelem, több szeretet – és amely végső soron nemcsak másokat emel, hanem minket is.”
Az emberi kapcsolataink olyanok, mint a láthatatlan szálak, amelyek összekötnek bennünket. Ezek a szálak adják életünk melegét, biztonságát és valódi értelmét.”
„A boldogság legtöbbször nem nagy dolgokban rejlik, hanem abban, ahogyan egymáshoz fordulunk. Egy figyelmes pillantás, egy kedves szó, egy őszinte érdeklődés sokszor többet ad, mint bármi más.”
„Mindannyian vágyunk arra, hogy fontosak legyünk valakinek. És a legszebb, hogy ezt mi is megadhatjuk másoknak – egy kis odafigyeléssel, törődéssel, jelenléttel.”
„Az életben sok minden bizonytalan, de egy dolog biztos: azok az emberek, akikkel szeretetben és bizalomban kapcsolódunk, erősebbé és boldogabbá tesznek minket.”

A gyerekek megérkeztetése után egy Beszélgetőkörrel folytattuk az órát. Külső – belső kör, és a külső kör mindig lép egyet jobbra, ha lejárt az idő a kérdés megválaszolásához.
1. Mi az, ami számodra igazán fontossá tesz egy kapcsolatot?
2. Melyik tulajdonságot értékeled leginkább egy barátban? Miért?
3. Volt-e olyan apró gesztus valakitől, ami nagyon jól esett, és sokáig emlékeztél rá?
4. Te hogyan szoktad kimutatni mások felé, hogy fontosak neked?
5. Mi az, amit szerinted a kortársaid gyakran félreértenek egymásban?
6. Mi segít abban, hogy valaki mellett biztonságban érezd magad?
7. Mit gondolsz, miért könnyebb néha a hibákat észrevenni másokban, mint a jót?
8. Mikor érezted utoljára azt, hogy valaki igazán törődik veled? Mit tett?
9. Mitől lesz egy kritika építő, és mikor válik bántóvá?
10. Mit tehetnél te azért, hogy több jót vegyél észre másokban a mindennapokban?
11. Mit jelent számodra a „hála” a kapcsolatokban? Hogyan lehet kifejezni?
12. Szerinted mi a legfontosabb dolog, amit egy kapcsolatban adhatunk egymásnak?
Csoportos feldolgozás: „A kapcsolatok kertje”
Cél: tudatosítás, hogy a kapcsolatok ápolást igényelnek
Menet:
Bevezető elmondása: „A kapcsolataink olyanok, mint egy kert. Ha törődünk velük, virágzanak. Ha elhanyagoljuk őket, elszáradnak.”
Kiosztottam mindenkinek egy A4-es lapot és mindenki rajzol egy „kapcsolati kertet”.
Minden virág egy fontos kapcsolat az életében.
A gyökér: mi tartja össze a kapcsolatot (bizalom, szeretet, közös élmény).
A víz: mi ápolja (idő, figyelem, beszélgetés).
A napfény: mi teszi széppé (nevetés, támogatás, közös célok).
Páros megosztás: ki mit fedezett fel a saját kertjében?
Reflexió a csoportban:
Melyik kapcsolatom igényel most egy kis „öntözést”?
Mi az, amit mától tudatosabban szeretnék tenni másokért?
Lezárás: „Köszönöm Ládába kedves üzenetet írni valakinek.
Cél: pozitív zárás, kapcsolat-erősítés
Menet:
Mindenki kap egy kis papírt.
• Írjon rá egy köszönőüzenetet valakinek a csoportban, vagy a kollégiumban: „Köszönöm, hogy…”
• A lapokat bedobják a Köszönöm Ládába
Zárókör:
Egy szóban: „Milyen érzéssel távozol ma?”
Rövid tanári összegzés:
„A kapcsolataink a boldogság legfontosabb forrásai. Amit ma beletettünk egymásba, az nemcsak játék volt, hanem apró magok, amikből valódi kapcsolatok nőhetnek.”

Egy másik órám tartalma:
A gyermekek köszöntése, az idézet felolvasása után mindenki választ egy képet, amit az asztalra helyeztem. Azzal a kérdéssel, hogy hogyan érzed magad? Milyen érzésekkel jöttél a foglalkozásra? Körbe haladunk és tanuljuk az egymásra figyelést, egymás meghallgatását.
Ezután meghallgattuk Bagdi Bella Társas Intelligencia mini előadását.
Páros megosztás: A gyerekek párban megbeszélik a hallottakat, mi az ami megérintette őket.
Mese – a társas kapcsolatok ápolásáról.
A Fényerdő titka
(mese a kapcsolatok erejéről és a szívben lakó fényről)
Egyszer régen, egy messzi hegyek között megbújó völgyben élt egy kislány, Lilla.
Lilla különleges volt: a szíve mélyén egy aprócska fény ragyogott, amit csak akkor látott, ha másokkal nevetett, segített vagy törődött valakivel.
Ám az utóbbi időben a fénye halványodni kezdett.
Az iskolában veszekedések voltak, a barátai elfordultak tőle, és Lilla úgy érezte, senki sem érti meg igazán.
Egyik este, amikor különösen magányosnak érezte magát, elhatározta, hogy elindul, és megkeresi azt a helyet, ahol a fény újra felragyoghat benne.
A falu határán túl kezdődött a Fényerdő – egy különös, suttogó erdő, ahol minden fa, minden levél, minden apró lény a szeretetről mesélt annak, aki hallani akarta.
Lilla belépett az erdőbe, és az első, akivel találkozott, egy öreg, mosolygós bagoly volt, aki így szólt:
– Üdvözöllek, kis vándor! A fényed gyenge, de a szíved még emlékszik rá. Tudod, mitől fakul el az ember fénye?
Lilla megrázta a fejét.
– Attól, ha elfelejti, hogy mások fénye is ugyanabból a ragyogásból születik – mondta a bagoly. – Aki csak magára figyel, annak a fénye lassan kihuny.
A bagoly útba igazította őt a Fényerdő mélye felé.
Ahogy Lilla ment, egy sebesült rókát látott az útszélén. A róka lába megsérült egy vadászcsapdában.
Lilla letérdelt, és segített kiszabadítani. A róka hálásan ránézett, és amikor a szemük találkozott, Lilla fényecskéje fellobbant — egy pillanatra újra melegen ragyogott.
– Köszönöm – suttogta a róka. – A szeretet mindig visszatalál ahhoz, aki adja.
Lilla tovább indult. Útja során segített egy madárnak megtalálni a fiókáit, és megosztotta az ételét egy vándorral, aki elveszett az erdőben.
Minden alkalommal, amikor valamit adott – egy mosolyt, egy jó szót, egy figyelmet –, a szívében lévő fény újra és újra megerősödött.
Végül elért egy tisztáshoz, ahol egy óriási, áttetsző kristályfa állt.
A fa lombjai szivárványszínekben tündököltek, és a levelek halkan suttogtak:
– „Az ember szívének fénye csak mások fényében ragyoghat.”
Lilla odalépett a fához, és megértette:
a fény, amit keresett, soha nem veszett el – csak elfelejtett másokhoz kapcsolódni.
Rájött, hogy minden kedvesség, minden figyelmes szó, minden mosoly egy új szálat sző közte és a világ között.
Amikor visszatért a faluba, már nem érezte magát egyedül.
Megölelte a barátait, segített, ahol tudott, és nem félt kimondani:
– Sajnálom. Fontos vagy nekem. Köszönöm.
A falu lakói észrevették, hogy Lilla körül valami különös fény ragyog – meleg, lágy, békét hozó fény, amitől ők maguk is mosolyogni kezdtek.
És ettől a naptól fogva, amikor valaki szeretettel fordult a másikhoz, a Fényerdő lombjai messziről felragyogtak, mintha azt suttognák:
„A szeretet nem elvesz, hanem megsokszoroz.
A kapcsolat nem láncol, hanem felemel.
És a szív fénye soha nem alszik ki,
amíg képesek vagyunk egymásra nézni szeretettel.”

A kapcsolatok ápolása nem nagy tettekben, hanem apró figyelmességekben rejlik.
Ha időt, figyelmet és szívből jövő törődést adunk másoknak, a mi fényünk is egyre erősebben ragyog.
Közös éneklés, új ének tanulása
Mindig kell egy barát
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki sokszor elkísér.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki mindent elmesél.

Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki bátorít hogyha félsz.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
kinek mindent elmesélsz.

Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
ki a mélyből felrepít.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
ki a bajban megsegít.

Csodát látni, jobbá válni,
barát nélkül, nem lehet.
Emlékezni, tervet szőni,
barát nélkül, nem lehet.

Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki vigaszt nyújt neked
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
ki csak érted van veled. x3

Zárókör: Mindenki húz egy idézetet, felolvassa és válaszol az idézet alatti kérdésre
Kapcsolati idézetkártyák – Társas kapcsolatok ápolása

1. „Az igazi barát az, aki akkor is melletted áll, amikor az egész világ ellened fordul.”
👉 Ki az, akire mindig számíthatsz, és miért?
2. „A barátság nem arról szól, hogy mennyi ideje ismered, hanem arról, hogy ott volt-e, amikor szükséged volt rá.”
👉 Volt már olyan barátod, aki meglepett a hűségével?
3. „A boldogság csak akkor valódi, ha megosztjuk másokkal.”
👉 Kivel szeretsz leginkább megosztani örömteli pillanatokat?
4. „Az élet értelme nem az, hogy mit érünk el, hanem hogy kikkel osztjuk meg.”
👉 Kikkel szeretnéd még jobban megélni az életed fontos pillanatait?
5. „Egy barát az, aki ismeri a múltadat, hisz a jövődben, és elfogad úgy, ahogy most vagy.”
👉 Ki fogad el téged igazán önmagadért?
6. „Az igazi barátság ritka virág: gondoskodni kell róla, hogy ne hervadjon el.”
👉 Hogyan tudnád ma ápolni egy fontos kapcsolatodat?
7. „Az ember legnagyobb kincse a másik ember.”
👉 Ki az, aki számodra igazi kincs, és miért?
8. „A kapcsolatok nem maguktól nőnek – gondozni, öntözni, figyelni kell őket.”
👉 Milyen kis figyelmességgel tudsz ma örömet okozni valakinek?
9. „A valódi kapcsolatban nem mindig süt a nap, de mindig van valaki, aki esőben is melletted marad.”
👉 Mit jelent számodra hűségesnek lenni valakihez?
10. „Az emberek közötti kapcsolat a legértékesebb híd, amit az életben építhetünk.”
👉 Kinek szeretnél ma „hidat” építeni?
11. „Amikor valakit igazán megértesz, a szívedben helyet adsz neki.”
👉 Mikor érezted, hogy valaki tényleg megértett téged?
12. „Nem az számít, hogy mit mondasz, hanem hogy mit éreztetsz.”
👉 Hogyan tudod kimutatni a törődést szavak nélkül?
13. „A megértés hidat épít ott is, ahol a szavak elakadnak.”
👉 Volt már, hogy csendben is megértettél valakit?
14. „Az empátia nem azt jelenti, hogy átéled más fájdalmát, hanem hogy ott vagy vele, amíg ő érzi.”
👉 Mikor tudtál valaki mellett igazán jelen lenni?
15. „Hallgatni is lehet szeretettel.”
👉 Mit tanít neked a hallgatás?
16. „Az együttérzés az, amikor a másik könnye a te szívedbe hullik.”
👉 Volt, hogy együtt sírtál valakivel? Milyen érzés volt?
17. „Nem kell mindig tanácsot adni. Néha csak jelen lenni a legnagyobb ajándék.”
👉 Mikor volt, hogy csak a jelenléted segített valakinek?
18. „Az empátia a szeretet csendes formája.”
👉 Mit jelent számodra empatikusnak lenni?
19. „Minden ember egy történet, amit csak az tud olvasni, aki hajlandó figyelni.” 👉 Te hogyan tudsz jobban figyelni másokra?
20. „Az igazi meghallgatás: amikor a másik szívét hallod, nem csak a szavait.”
👉 Mikor érezted, hogy valaki tényleg meghallgatott?
21. „A szeretet az, amikor a másik öröme a te örömöd is.”👉 Mikor örültél legutóbb valaki más sikerének?
22. „Szeretni valakit annyit jelent, mint felelősséget vállalni érte.”
👉 Mit jelent számodra felelősséggel szeretni valakit?
23. „A szeretet az egyetlen dolog, ami megsokszorozódik, ha megosztjuk.”
👉 Hogyan tudod a szeretetet továbbadni a környezetedben?
24. „Nem a nagy gesztusok tartják életben a kapcsolatokat, hanem az apró odafigyelések.”
👉 Milyen kis figyelmességet tettél valakiért a héten?

25. „A törődés nem pénzbe kerül, hanem szívbe.”
👉 Milyen gesztussal mutathatod ki a törődést?
26. „Ha valakit szeretsz, adj neki időt.”
👉 Kinek szeretnél ma több időt szentelni?
27. „A figyelem a szeretet legőszintébb formája.”
👉 Hogyan tudod ma jobban figyelni a körülötted lévőket?
28. „Egy kedves szó gyakran többet gyógyít, mint egy egész napnyi tanács.”
👉 Mikor segített neked valaki pusztán a szavaival?
29. „A szeretet igazi próbája nem az, amikor minden rendben van, hanem amikor nehéz.”
👉 Hogyan tudsz szeretni akkor is, ha nehéz?
30. „A szeretet az a döntés, hogy a másik javát akarod.”
👉 Mit jelent számodra ez a döntés a mindennapokban?
31. „A bizalom lassan épül, de egy pillanat alatt omlik össze.”
👉 Hogyan tudod megőrizni mások bizalmát?
32. „Az őszinteség nem mindig könnyű, de mindig felszabadító.”
👉 Mikor érezted, hogy megérte őszintének lenni?

„Légy hálás mindenért!
Isten talán nem ad meg mindent,
amit szeretnél, de mindent megad,
amire szükséged van!”

Mesés élményfoglalkozásom a 9. AJTP csoportnak

Az elégedetlen kiscsiga
Téma, témakör: Amália csiga kapzsisága

Nevelési-fejlesztési célok: Legyünk hálásak! Tudjunk elfogadni. A közösségi lét, az élet értelmességének felfedezése, a szépség iránti igény megélése.

Tanóra jellege: Kett féle- Padlóképes pedagógia

Eszközök: Lap-top, hangszórók, 1 db fatálka, 1 db zöld kendővel letakarva – benne egy kicsi és egy nagy csiga, 1 db kör alakú arany karton, 2db fakör, 15 db sötétbarna vászonkendő, Csigaházak különböző méretben, 1 db nagy fehér gyertya + alátét, ledmécses, selyemkendők: 1 db sárga, 2 db zöld, 2 db kék, 1 db piros, 1 db lila, 3 db aranykendő, 10 db arany színű borosüveg lezáró – bástyának, 1 db Jézus ikon kendő, Biblia, díszítő anyagok különböző kosárkákban ( kövek, szárazlevelek, fakérgek, potpurri, gyöngysorok, spatulák, termések, faszívek, facsillagok stb.)

Előkészítés: A tanterembe körberakni a székeket. Minden székre egy barna kendőt tenni. Lap-topot beállítani, 2. szám. A kör közepére egy kör alakú arany kartont tenni.

Az Óra menete:

1. Zene szól, miközben a gyerekek megérkeznek
2. Körbeülünk, zenét lekapcsolom, gyermekek köszöntése
3. Megérkezünk az órára (Itt van a fejem….)
4. Megköszönjük a szomszédunkat. Én kezdem. Körbeadunk egy ledmécsest. Köszönöm , hogy itt vagy velünk…. Majd gondolunk azokra, akik nem lehetnek most itt velünk,hogy mielőbb…
5. Asszociációk. Mi lehet a tálkában? (Kis fatálkába két csigát teszek, egy nagyot és egy picit. Letakarom azokat egy zöld kendővel és zörgetem, majd elmutogatom.)
6. Körbeadom a csigákat két irányból, titkosan, óvatosan. Adni és kapni, ez az élet. Megnézik, de így kapcsolat is lesz egymás között. Meg kell tanulni továbbadni. Nézzük meg, hogy hogyan adják át egymásnak a többiek és hogyan veszik el egymástól. Figyeljük tovább, hogy hogyan vándorol a csiga. Hol fognak találkozni, hol keresztezik egymást. Ez egy kicsi meglepetés. Aki mind a két csigaházat látta, az már látta a meglepetést. Ez egy nagy gondosságot tesz lehetővé. Segítenek abban, hogy jó kapcsolatba kerüljünk egymással.
7. A fatálka felfedezése. A tálba két csiga. Megmutatjuk, zörgetjük. Valamit észlelünk: egy kicsi és egy nagy csiga. Hogy hívják ezt és ezt a csigát? Csigaanyuka, csigagyerek.
8. A csigagyerek és a csigaanyuka középre helyezése. A kiscsigát egy faszeletre helyezem és az aranykör közepére teszem. Az anyacsigát szintén egy faszeletre helyezem a körtől távolabb.
9. Az alátétek elhelyezése a földön. Megkérek mindenkit, hogy azt a kendőt, ami a székén van, tegye le úgy maga elé, hogy egyszer hajtsa ki, négyzetformára.
10.Tálcán kínáljuk, mindenki vegyen csigát magának. Befogadni és elfogadni is tudni kell. Mindent elfogadunk, befogadunk. A napot, a levegőt, a kenyeret stb. Ezt az elfogadást, hogy ezt mi ajándékba kaptuk, ezt tudatosítani kell.
11. Az alátéten elhelyezzük a csigát és megnagyobbítjuk a házát. Mutatom nekik, gyöngysort és pálcikákat vehetnek ehhez különböző kosarakból. Akkor lehet kezdeni az alkotást, ha megszólal a zene, és addig alkothatunk, amíg a zene szól, és ha a zene szól, mi nem szólunk! A gyerekek finom motorikáját fejleszti. Minden gyerek úgy csinálja, ahogy akarja. Így egy képeskönyv jön létre. 12. Beszélgetés a csigákról. A gyerekekkel sok minden megbeszélhető. Csiga szereti az esőt, akkor megy be a házába, ha süt a nap stb. Tárgyi tudást megbeszélhetünk velük. Csigákat csoportosíthatjuk, hogy melyik egyforma színű, nagyságú, alakú stb.
11. A történet elmesélése. Elmesélek nektek egy történetet Amáliáról, a kiscsigáról. Ő egy csigagyerek, még nagyon pici. Amália csigának van egy nagy álma. Azt szeretné, hogy az ő háza legyen a legnagyobb a világon.
NEKEM VAN A LEGNAGYOBB HÁZAM A VILÁGON! – együtt mondjuk
Olyan, mint egy karalábé! – mutassunk olyan nagyot! Sárga kendőt a kiscsiga köré teszek.
Jönnek a legyek és körbe-körbe legyezik. – zümmögni! Együtt: Nézzétek, Amália csigának van a legnagyobb háza a világon, akkora, mint a karalábé!
NEKEM VAN A LEGNAGYOBB HÁZAM A VILÁGON! – együtt mondjuk
De ha valakinek nagy valamije van, még nagyobbra vágyik. Ha van egy kicsi, nagyobbra vágyunk. Ha nagy van, még nagyobbra.
Amália panaszkodik, hogy erősödnie, nőnie kell. Keményen dolgozik – együtt.
És a ház nőttön nőtt.
Olyan nagy lesz, mint a káposzta. 2 db zöld kendőt kiosztok, és megkérem, hogy rakják körbe.
Jönnek a pillangók. – Mutatjuk. ! Együtt: Nézzétek, Amália csigának van a legnagyobb háza a világon, akkora, mint a káposzta!
Amália nagyon örül. NEKEM VAN A LEGNAGYOBB HÁZAM A VILÁGON! – együtt mondjuk.
Ha az embernek sok van, még többre vágyik. Keményen dolgozik. – együtt mutatjuk.
Amália még többre vágyik. A ház nő. Olyan lesz, mint a cirkuszi sátor. Kiosztok 2 db kék, 1db piros és 1 db lila kendőt és megkérem, hogy rakják körbe.
Most a békák jönnek. Brek-brek – együtt. Csodálkoznak. Együtt: Nézzétek, Amália csigának van a legnagyobb háza a világon, akkora, mint egy cirkuszi sátor!
NEKEM VAN A LEGNAGYOBB HÁZAM A VILÁGON! – együtt mondjuk
MÉG, MÉG, MÉG TÖBBET- együtt mondjuk, ismételjük.
Amália dolgozik, keményen – együtt. A ház még nagyobb lesz. Olyan, mint egy kastély. Kiosztok 3 db aranykendőt és 10 db bástyát. Megkérem a gyerekeket, rakják körbe.
Jönnek a méhecskék. Amália! Neked van a legnagyobb házad a világon, olyan, mint egy kastély.
NEKEM VAN A LEGNAGYOBB HÁZAM A VILÁGON! – együtt mondjuk!
Amália háza olyan nagy lett, hogy már nem tudja cipelni egyik salátától a másikig. Éhen is halhatna.
De hála Isten, hogy ez csak egy álom volt. Amália felébred és nagyon örül! Elmeséli édesanyjának a különös álmát.
Anya: Jobb, ha a ház kicsi, de mégis odamehetsz, ahová szeretnél.
És most Amália odamegy, ahol a csigák jól érzik magukat. Az erdőbe, ahol gombák, mohák nőnek…
12. Alkotás. A gyerekek kidíszíthetik, készíthetnek szép helyet a csigájuknak. Mutatom nekik. Akkor kezdjük el az alkotást, amikor a zene megszólal és addig alkotunk, amíg a zene szól, és ha a zene szól, mi nem szólunk!
13. A történet összekötése a Biblia bölcsességével. Jézus vidéken járt (gyertyát helyezek a csiga mellé és a Jézus ikon kendőt). Azt kérdezik tőle, hogy hogyan lehetünk jó emberek, hogyan kellene élnünk. Jézus elmesél egy rövid történetet, ami a Bibliában van. Felolvasom: Lk 12, 13-21. Utána a Bibliát is leteszem Jézus mellé.
14. Történet megbeszélése. Egy ledmécsest körbeadok, mindenki elmondja, hogy mit tanulhattunk a történetből. Aztán, hogy van-e hasonló élményük a saját, vagy mások életéből.
15. Hálaadás. Egy ledmécsest körbeadok, mindenki elmondja, hogy miért hálás. 16. A foglalkozás lezáró szavai: Tanultunk valamit a fejünkkel. Tettünk valamit a kezünkkel. Kaptunk valamit a szívünkkel.
17. A közös alkotás lefényképezése. Lefényképezzük a szemünkkel, és lefényképezzük a szívünkkel. Megcsodáltuk, a szívünkbe benne van.
18. Közösen összepakolunk, hogy helyet adjunk valami újnak. (ÉLETFELADAT)
19. Aranyosi Ervin: Hála vers felolvasása
20. Két kezemmel tapsolhatok közös ének.

Tartottam tanítási drámaórát az önismereti csoportomnak, amit októberben a saját csoportomnak is.

Tartalmas, élményekben gazdag napokat tudhatunk a hátunk mögött novemberben is.

Képek