A segítség a vérünkben van, küzdünk is, ha kell!

84706591_10220363039522052_3237236139416879104_n.jpg

Ez a téma annyira érdekes volt, hogy több napon és tevékenységen keresztül még mindig voltak új és érdekes dolgok, amiket ki lehetett próbálni, meg lehetett valósítani.
A Mókuskáinkkal a piros színből, szívből kiindulva (mint a szeretet és segítségnyújtás színe pl. a mentősők, tűzoltók, véradók egyik jelképe is) játékos formában gyakoroltuk a tűzoltók nehéz munkáját, a segélyhívást a 112 -es telefonszám hívásával – tűzvész vagy betegség, baleset esetén. Ugyanakkor eljátszodtunk azzal a gondolattal is, hogy tűzoltóként, orvosként, nővérként hogyan segíthetünk a betegeknek, vagy ha majd betöltjük a 18. életévünket, akkor akár saját vérünkkel is segíthetünk, hogy valakinek megmentsük az életét, segítsünk neki kigyógyulni nehéz betegségekből. Játékosan gyakoroltuk a véradást, de ebben segítségül hívtuk az óvoda egészsgügyi aszisztensét, aki játékos orvosi eszközökkel és valódi vérnyomásmérővel, ragtapasszal, gumikesztyűvel és fertötlenítővel segített nekünk a szimulálásban. Minden „bátor véradó” átesett egy orvosi vizsgálton, és a „beavatkozás” után kapott egy ragtapaszt és egy karkötőt, ami igazolta, hogy mennyire bátor és kitartó volt.
Véleményünk szerint soha nem elég korán megtanítani a gyerekekenek, hogy nemcsak mi kell érvényesüljünk a mai rohanó világban, hanem amikor tehetünk is valamit, akkor lépni és cselekedn kell. Játékos formában megmentettük az állatokat is egy Mókus-exatlon gyakorlatsor leküzdésével, de a tél és hideg miatt gondoltunk a madaraka is, akiknek természetes alapanyagokból (méz, zsír, magvak és termések) felhasználásával madárcsemegét is készítettünk. Ezeket minden gyerek hazavitte és kiakasztotta a rászoruló madárkáknak, hogy tavasszal és nyáron majd énekükkel és csiripelésükkel ők is meghálálják a gondoskodást.

Képek