A napfény ölelése

9aa.jpg

Csoportunkkal (4-5-6 éves gyerekekkel) harmadik éve vagyunk együtt. Rendkívül szeretik a zenét, a táncot, a meséket. Fontos számunkra, hogy kedves, barátságos közösséget építsünk, ezért sokat beszélgetünk az érzésekről, konfliktusok megoldási lehetőségeiről. Ilyen előzmények után kicsit sem volt idegen a gyerekek számára, hogy egy dal hangulatát megérezzék, átadják magukat a zenének, beszéljenek gondolataikról.
A mostani háromnapos projekt kezdetén a „Szép nap, ölelj most át engem” kezdetű dal volt a bevezető. Ennek nyomán indult a beszélgetés arról, milyen érzés az ölelés, mikor szoktunk valakit megölelni. Érdekes volt, hogy most felmerült a kérdés, hogy mit tegyünk akkor, ha valakit nem szívesen ölelünk meg. A következő alkalom egy relaxációs program volt, amikor a „Szép nap, ölelj most át engem” kezdetű dalt az óvoda udvarának egy csendes, napos, füves területén hallgattuk meg. A gyerekek pokrócokat terítettek le a földre, úgy helyezkedtek el, hogy ne érjenek egymáshoz. Hanyatt fekve hallgatták a zenét. Utána kis beszélgető körben mesélhették el, milyen érzés volt így befogadni a napfény „ölelését”. Harmadik napon egy kis kirándulást tettünk a közeli rétre, ahol ismét a napfény várt minket. Szalmabálára mászhattunk, sárkányt eregethettünk. Több gyermek későbbi rajzában megjelentek ezek az események. Kérdésre, hogy miért mosolyog mindenki a rajzodon; széles mosollyal érkezett a válasz: Mert boldogok!

Képek