A nagy dolgok nem születnek egyik pillanatról a másikra,mert nehéz az út,de mindig van megoldás csak kitartóan kell keresni.

- Csoport neve: Virágovi
- Ózdi Sajóvárkonyi-Táblai Összevont Óvoda Virág Úti Tagóvodája
- Kategória: Óvodások
- Téma: Megküzdési stratégiák
- (60 megtekintés)
A héten 4 napon keresztül foglalkoztunk a megküzdési stratégiák témakörrel. Így összesen 330 percben dolgoztunk.
1. nap 60 perc
Legelőször is rá kellett vezetnem a gyerekeket, hogy mit is jelent ez a fogalom, hogy megküzdési stratégia. Magyarázatomat egy egyszerűbb változatban ismertettem.
-Beszéltünk arról, mit jelent az ha akadályba ütközünk, milyen akadályok lehetnek az ő életükben.
-Mi az a stressz, mikor érezzük.
-Magyarázatomban megjelent a kitartás, a félni, szomorúnak lenni, csalódni valamiben, valakiben fogalmak.
-Egy nehéz helyzet átélése, annak megoldásai,
-illetve a társas kapcsolatok fontossága, segítő szerepe.
Megbeszéltük közösen, hogy bizonyos helyzetekben érdemes megoldási terveket készíteni. Illetve, hogy van olyan, amikor az érzelmeink vezérelnek és van amikor a cselekedeteinkkel tudjuk a megoldást megtalálni.
Ezután meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó relaxációs dalát. A gyerekek először hallgatták, majd folyamatosan csinálták is, amit hallottak.
Ezután lefeküdtek a szőnyegre és egy meditációt végeztünk. Elképzeltük, hogy egy virágos réten vagyunk sétálunk, süt a nap, majd elérünk egy folyóhoz. Átlépkedünk a nagy köveken, megláttunk egy kis mókust, akit megkergettünk, majd virágot gyűjtöttünk és elaludtak egy nagy fa alatt. A gyerekek nagyon élvezték.
Mágneses tábla segítségével elmeséltem nekik az Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét. A gyerekeknek nagyon tetszett, a végén mikor a boszorkány felbukkant nagyon izgultak. 2x is el kellett kérésre mesélni a mesét.
Mese után a munkafüzetből kimásolt színezőket színezték és nagyon szép színes sárkányok születtek.
2.nap 90 perc
A mese nagy kedvenc lett, ezért ma is elmeséltem nekik. A mese végén megbeszéltük, hogy milyen érzelmek jelentek meg a mesében (félelem, méreg, boldogság, meglepődés).
Az előre megrajzolt ember figuránkon megjelöltem 4 színt (piros -szeretet. sárga-boldogság, barna-szomorúság, fekete-félelem). A figurán is feltüntettük a színek jelentését, hogy a szülők is értsék, hogy miért olyan színre színezték az adott részeket a figurán. A gyerekek a szeretetet a szívében helyezték el, a boldogságot a mosolygós szájjal és a szíve körüli burokkal jelezték. A szomorúság a sírós szemében jelent meg, illetve a félelem a kezeiben és lábaiban, mivel reszket a félelemtől azt mondták :D.
Ezután a csoportszobában kialakítottunk egy akadálypályát, amit le kellett győzniük. Ha sikerrel jártak kiszabadíthattak egy-egy plüss állatot. Ennek az előzménye az volt, hogy reggel boszorkány képében jelentem meg, aki elrabolta az állatokat a csoportból, illetve a másik 2 csoportból is. A gyerekek teljes izgalommal várták, hogy mi fog történni az elrabolt állatokkal. A gyerekek miközben egy-egy akadályhoz értek különböző feladatokat kellett végezniük, pl.: páros lábbal szökdelni a karikákban, közben egy kedvenc mondókájukat mondani, ezt mindenki szabadon eldönthette mit választ. Ezután zsámolyba kellett labdát dobni közben pedig ötig számolni, illetve a végén magas térdemeléssel hullámvonalban haladva megkerülni a babzsákokat. Közben egy új dalt tanultunk, aminek a következő napon nagy szerepe lesz (ez az Evezünk a Balatonba, című dal volt). Majd ezután bebújtak a barlangba, ami az asztal volt és kiválasztották az állatkát, akit kimenekítettek. A szőnyegen gyülekeztek és mindenki bemutatta, kit mentett meg.
Amikor mindenkinek sikeres volt az akciója, lehetett nekik házat építeni, babaszobába tálalni, vagy aki szeretett volna kitöltötte a munkafüzetből a feladatlapot, ahol érzéseket ábrázoló arcokat kellett kiválasztaniuk. Ki milyen érzést érzett már: címen, vagy a játék során. Amelyik érzést nem ismerték fel, azt közösen átbeszéltük.
3. nap 90 perc
Ezen a napon újra átbeszéltük a fogalom jelentését. Milyen megoldások lehetségesek. Kinek milyen ötlete van? Szabadon beszélgettek és ötleteltek a gyerekek.
Ezután 8 érzelem kártyát helyeztem eléjük 4 boldog arcot és 4 szomorú arcot(1 mérges arcot) kifejező volt közöttük. A gyerekek egyénileg választhattak egy arcot, elmondták hogy pozitív vagy negatív az érzés amit lát, majd 2 csoportba csoportosítottuk őket. Ezután mindegyik arc kifejezésre mondtunk egy eseményt, cselekvést, vagy akadályt.
Készítettem a gyerekeknek tojásokat, amelyeket ketté vágtam. A szájuk illetve a szemük külön volt. 10 féle érzelmet fejeznek ki a tojásfejek. A gyerekek szabadon választottak arcokat majd összeillesztették őket és szintén kifejtették véleményüket ezekről. Ezután ezeket is csoportosítottuk pozitív – negatív érzelem kategóriába.
A gyerekekkel a tanult dalt elénekeltük 3x-4x (Evezünk a Balatonba, Át is ússzuk egy huzamba, De ha egyszer jön a hullám, Felborulhat a vitorlám). Majd egy nagyobb méretű pokrócra álltak. Miután elénekeltük a dalt a dal végén felborult a vitorla és beestek a vízbe. Nagyon összetartóak voltak, és 4x tudtunk hajtani a pléden. A végén már szorosan egymást karolva álltak és óvták egymást, hogy ne essenek le. Nagyon jó csapatépítő játék volt.
A játék végén megbeszéltük, hogy hogyan tudták ezt az akadályt legyőzni. Nagyon okos ötleteik voltak. (pl.: vigyáztunk egymásra, szorosan összebújtunk, fogtuk egymás kezét-vállát, nem kapkodtunk, összedolgoztunk). Majd azt is, ki – mit érzett közben (izgalmat, félelmet, örömöt, aggódást).
Akinek volt kedve kiszínezhette a munkafüzetből azt a feladatlapot, hogy ha rossz kedvünk van mit tehetünk. Nagyon sokan készítették el.
4. nap 90 perc
Ez volt a legmozgalmasabb napunk. Először összegeztük a héten megtanultakat. A gyerekeknek leginkább a társak fontossága, segítsége maradt meg fontosnak. Valamint, hogy „van amikor csak egyszerűen magunkban kell feldolgozni a dolgokat”, amikor R. ezt kimondta nem akartam elhinni, nagyon mély érzésű kisfiú és nagyon ráhangolódott a témára. Megértették, hogy ha akadály áll előttünk nem szabad feladni, megoldásokat kell keresni és ha negatív stresszes helyzetben vagyunk, akkor is meg kell keresni a megoldást.
Akinek volt bármilyen ötlete emoji fejekkel jutalmaztam meg, a beszélgetés végén a nálam maradt smile-t elhelyeztem a szőnyegen és matematikai feladatokat játszottam a gyerekekkel. Először megnéztük kinél van a legtöbb emoji. Utána kiegészítették a szőnyegen lévőket és próbáltak fejben összeadni. A végén megszámoltuk melyikből van több és kevesebb. Törekedtem a komplexitásra.
Újra játszani szerettek volna a tojásfejekkel, ezért újra kiraktuk őket. A végén egy össze nem illő száj és szem maradt, de K. nagyon ügyesen megoldotta és kicserélte egy már meglévő szájjal és így minden a helyére került.
R. helyezhette fel a következő lépcsőfokra a jelet. Ez mindig nagy izgalommal tölti el a kiválasztott gyermeket.
A tevékenységet a torna terembe folytattuk. A cápa támadás játék során is az Evezünk a Balatonba című dalt énekeltük. A játék lényege az volt, hogy amikor énekeltünk mindenki a karikába volt, ami a vitorlánk volt. Amikor a dalnak vége volt futás, majd tapsra újra hajót kerestek. Először 2-en voltak, majd 3-an és végül már 4-en voltak egy karikában. A gyerekek szintén nagyon élvezték, hogy vajon lesz- e olyan, akit cápa támadás ér.
A játékot nagyon sokszor eljátszottuk és többféleképpen is megvalósítottuk. Először mindenkinek volt hajója, majd el kezdett fogyni a hajó, akinek nem jutott az egy szigetre úszott. A gyerekek nagyon élvezték, hogy folyamatosan változtak a szabályok, de végig figyelmesek voltak és követték azokat. Egymásra nagyon ügyeltek, körültekintőek voltak.
Miután végeztünk a játékkal ismét meditációt végeztünk, mindenki elképzelte, hogy egy hajón ül, és ring a vízen. Közben süt rá a nap, a sirályok hangját hallották, majd jött egy kis szellő, végül kikötöttek egy szigeten, ahol megpihentek.
Amikor visszamentünk a terembe kiszínezték a hónap jelképét, mindenki amilyen színűre szerette volna. Nagyon sok szivárvány színű készült.
A nap zárása az volt, hogy készítettek 6 arcot. Mindenki lerajzolta, hogy milyen az arca ha: boldog, szomorú, mérges, fáradt, ijedt és meglepődött. A gyerekek 2/3 nagyon élethű arcokat készített. Minden elkészült művet kihelyeztünk a faliújságra, hogy a szülők megnézhessék azokat.
Amikor ebéd után haza vitték őket, egy szülő visszajött és elmondta, hogy mennyire tetszik neki, amiket a hét folyamán készítettünk és hogy látszik, hogy mennyi munka van benne. Nagyon jó érzés volt hallani a pozitív visszajelzést.