A mosolyból sosem fogyunk ki!

A mosolyból sosem fogyunk ki!

Az idei hónap gyorsan eltelt a csoport számára. Igyekeztünk az ünnepet, valamint a tavaszt is bevonni az e havi boldogsághetünkbe. A megbocsátás mindenki számára nagyon fontos. A csoport beszélő gyermekei ezt rendszeresen gyakorolják, hiszen fiúcsoport lévén gyakoriak a játékokon történő összezördülések, melyekből többnyire vita alakul. Ilyenkor mindig igyekszünk leülni velük beszélgetni a történtekről, próbálják maguk megoldani a szituációt, törekedjenek az egymás iránti megbocsátásra, kibékülésre. Ehhez jól kapcsolódott a gyurmaarc feladat, mellyel kifejezhették aktuális érzelmeiket a gyermekek. Volt, aki mérges arcot alkotott, volt, aki mosolygósat. Igyekeztünk belevinni az érzelmeiket a feladatba.
A bábozást mindenki szereti, mi is örültünk, hogy mosolyt csaltunk nem csak az arcukra, hanem a kis ujjacskáikra is a történettel. A kisebbek ugyan hagyták, hogy összerajzoljuk a kezüket, a szerepjátékban még sajnos nem igazán tudtak részt venni, de hallgatták a többiek előadását. „A mese az kell…” szól a dalban, így ahogy minden hónapban, most is feldolgoztuk az aktuális mesét és igyekeztünk levonni belőle a tanulságot. A csoportunk minden tagja egy kis szeretetgombóc, így ez a játék mindenkire vonatkozott.
Újabb létrafokot tettünk felfelé a kastélyunk felé. Megbeszéltük a gyermekekkel, hogy nem sok van már hátra és elérünk a várva várt kastélyhoz, amelyben meglepetés vár ránk. Az egyenlőre nem áruljuk el nekik, mi lesz az, így még nagyobb izgalommal várják a kastély kapuinak nyitását.

Képek