Boldogságóra Program

Órakezdő relaxációnk a „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár” volt, szabadon „repkedtek” a gyerekek, szaladgáltak „szárnyaikat” mozgatva. Beszélgettünk a madarakról, akik hol egyedül repülnek, hol csoportosan. A csapatokban repülő vadludakkal vezettem a be a TÁRSAS KAPCSOLATOK témakörét, megbeszéltük, hogy miért jó a vadludaknak, hogy nem egyedül, hanem közösen teszik meg ezt a nagy utat, hogyan segítik egymást a repülésben. Ezzel párhuzamot vonva megbeszéltük azt is, hogy nekünk is mennyivel könnyebb, ha együtt oldjuk meg a nehéz feladatokat, milyen jó, hogy számíthatunk egymásra, milyen boldogító egy-egy közösséghez tartozni.
Mozgásos játékkal folytattuk, ahol a teremben kijelöltünk egy-egy sarkot, és megbeszéltük, hogy kik „laknak” ott. Majd egy adott jelre (taps, sípszó, „Most!”) mindenki elfoglalta a helyét a saját „közösségében”, mindenki oda ment, ahová tartozott (pl: bejárósok/helybeliek, fiúk/lányok, szeretem/nem szeretem a focit, lakóhely szerint 6 település, tulajdonságok szerinti csoportok, szakkörös/nem szakkörös stb.). Beszélgettünk arról, hogy miért jó ahhoz a közösséghez tartozni, mit ad nekik az a kapcsolat, ami a csoporton belüli tagok között van. Fogójátékokkal is bizonyítottuk, hogy együtt könnyebb: páros fogót és láncfogót játszottunk, így újra megtapasztaltuk az összefogás erejét.
A „Dagasztás” relaxációjával zártuk az órát, ahol kicsit kilazítottuk a sok repülésben elfáradt „szárnyainkat”.

Következő óránkon az elméleti háttérrel foglalkoztunk. Az online ötlettár idézeteit beszéltük meg, nagyon sok okos gondolatuk volt a gyerekeknek a saját kis kapcsolataikról, a közösségekről. Beszélgettünk az első kis közösségről, amibe beleszülettek, a családról, hogy ott ki hogyan segíti a másikat, milyen sok boldogságot ad ehhez a közösséghez tartozni. Aztán életük következő állomását, az óvodát említettük, mint közösséget, végül eljutottunk a mostani csapathoz, az osztályközösséghez. Itt is megbeszéltük a sok-sok jót, amit ez a kapcsolat ad nekünk, az egymás segítését és támogatását kiemelve. Nagyon jó osztályközösségünk van, a gyerekek igazán szeretik egymást, így szívesen beszéltek a pozitív élményeikről, kötelékeikről, kapcsolódásukról. Amikor előkerült egy-egy rosszabb emlék, azt is rögtön feloldotta egy pozitív gondolat, hogy a társak segítségével hogyan sikerült átlendülni a rossz pillanatokon.
Elemeztünk közösen egy ábrát is, ahol a három kis figura úgy cipeli át a gerendát a szakadékon, hogy közben egymást segítik. Átalakítottuk ezt a gondolatot a saját életünkre: amit egyedül nem tudunk megoldani, az egymást segítve sikerülhet. A rajzot megkapták a gyerekek, és kiegészíthették néhány névvel, hogy ők kire számíthatnak, ha segítségre szorulnak.
Egy kis játékkal oldottuk a téma komolyságát óra végén: az online ötlettár „Hóbortos társaság” című játékát játszottuk el. Sokat nevettünk a hirtelen felvett bolondos szokásainkon.

Harmadik óránkon a közös alkotásé volt a főszerep. Bemelegítésképpen az online ötlettár „Micsoda alakok” rajzos játékát játszottuk: mindenki kapott egy lapot, és 7 színnel egymás után, egy-egy utasítást követve (csak egyenes vonalat húzhatsz, háromszor emelheted fel a ceruzádat rajzolás közben, csukott szemmel kell kiegészítened a rajzot stb.) mindig továbbadva a lapot elkészültek az alkotások. Ezután visszaadtuk eredeti tulajdonosának, aki a képzelőerejével befejezte a rajzot és bemutatta nekünk a kész művet.
Egy tabló elkészítésével folytattuk a munkát. Mindenki körbe rajzolta a tenyerét, amit egy nagy 2-est formázva ráragasztottunk egy kartonra, ezzel is jelképezve az összetartozásunkat (2.osztály). A 2-es köré szavakat írtunk, ami a társas kapcsolatainkat juttatják eszünkbe. A tablót az osztálytermünkben kiállítottuk, hogy rápillantva mindig eszünkbe jusson, hogy együtt mindenre képesek vagyunk!

Képek