Boldogságóra Program

A hónap során végzett feladatok:
Szeptember a hála hónapja. Hálás vagyok, hogy 28 tanuló jelentkezett a boldogságóráimra, amit hetente két tanulócsoporttal valósítok meg a tanév során: „Kicsik” (1-2. osztályosok) és „Nagyok” (3-4. osztályosok) elnevezéssel. Csapatunk neve ezért maradt a régi: „Levendula 1234”, utalva a 6-10 éves alsós korosztályra.
Hangulatkeltésnek Bagdy Bella „Jobb Veled a Világ!” című dalát hallgattuk meg, amit a Nagyok már lelkesen énekeltek, a Kicsik pedig elkezdték megtanulni a szöveget és a dallamot.
Elméleti alapként megbeszéltük, hogy a hála az egyik legjobb boldogságfokozó tevékenység, varázsszava a „köszönöm”. Célunk, hogy vegyük észre a körülöttünk lévő apró örömöket, ezeket, ha lehet, osszunk meg egymással és örvendezzünk, hálálkodjunk értük együtt. A megbeszélés alatt körben letelepedtünk a szőnyegre, és rövid gondolkodás után mindenki elmondhatta, hogy mi történt vele aznap, amiért hálás lehet. Ezt írásban is rögzítettük, hiszen cetlikre leírtuk, az elsősök lerajzolták, amit már szóban előtte elmondtak. A cetliket beletettük a régi, megszokott „hálabefőttes” üvegünkbe, amibe egész évben gyűjtögetjük majd a hálás pillanatainkat, élményeinket.
A 3-4. osztályosokkal „hálaborítékot”, az 1-2. osztályosokkal „hálafát” is készítettünk. A boríték (amit mindenki kedve szerint díszíthetett) előnye, hogy mindig kéznél van, bármikor lehet bele „hálacetlit” elhelyezni. A „hálafa” idén a folyosó ablakára került, törzsét színes papírból ragasztottam fel az üvegre. Az apró őszi falevelekre a kisebbek rajzolták rá hálás pillanataikat, ezekből alakítottam ki a kerek lombkoronát. A fa az őszi dekoráció része lett, egészen november végéig emlékeztet minket a „HÁLA” fontosságára.
Közös alkotás is született „Hála a kertnek” címmel. Az őszi kert gyümölcsökben, zöldségekben és egyéb terményekben gazdag, amikért mi emberek hálásak lehetünk. Ezeket az ajándékokat köszöntük meg úgy, hogy egy kinyírt sablonra gyümölcsfát, kertészt, gyümölcsökkel megrakott kosarakat színeztünk, ragasztottunk.
Természetesen világnapokat is ünnepeltünk:
Szeptember 21-e a hála világnapja. Ebből az alkalomból két csoportban a gyerekek által használt tárgyakból (tolltartó, ceruzák, radír, toll, hajcsat, hajráf, tízórais doboz…stb.) raktuk ki a padlóra a HÁLA szó betűit nagy formátumban. Fényképek elkészítése után visszabontottuk a betűket: sorban mindenki a saját tárgyát szedegette fel a padlóról és elmondta, hogy miért hálás az adott tárgynak, milyen célt szolgál az életében és milyen jót jelent számára a megléte. Ezt a feladatot, aminek a neve „A mi hálánk”, nagyon élvezték a gyerekek, szívesen beszéltek személyes dolgaik hasznosságáról egymásnak.
Szeptember 30-a a népmese napja, amit úgy ünnepeltünk meg, hogy a szeptember 27-i hagyományos őszi túránkon felsétáltunk a helyi kápolnához, majd miután elhelyezkedtünk a helyszínen lévő padokon, felolvastam a Boldogságóra kézikönyv által ajánlott, „A csodakantár” című népmesét, amit lelkesen és figyelmesen hallgattak végig az alsós tanulók. A mese után megbeszéltük, hogy kik a szereplők és kinek, miért lehetnek hálásak.
Úgy érzem, hogy változatos feladatokkal teltek a foglalkozásaink, és mindenki megtanulta, hogy érdemes hálásnak lenni és együtt örülni a közösen eltöltött időnek és élményeknek.

Képek