Boldogságóra Program

Ebben a hónapban a társas kapcsolatok ápolása volt a témánk. Minden héten egy-egy rövidebb foglalkozáson dolgoztuk fel a témát. A társas kapcsolatok alakítása nagycsoportban sarkallatos kérdés, minden gyerek szeretné ha lennének barátai, bár a barátság mélyebb értelmével csak most ismerkedtünk meg. Tudatosítottuk, hogy ha valaki éppen nem akar olyat játszani, mint a társa, attól még barátok, csak most külön játszanak. Több gyermeknél a kisajátítás okozott gondot (csak az én barátom legyen), ehhez adott segítséget a mese a mackóról és barátairól. Arról is beszélgettünk, Micimackónak kik a barátai? (ha már Micimackó Óvoda vagyunk és Micimackó és barátai a mesesarok díszei, így szem előtt vannak.) Beszélgettünk róla, hogy kinek hány barátja van a csoportban és az óvodában, illetve azon kívül?
Relaxációs gyakorlat: magánhangzók hangoztatása egy levegővel.
Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg… dalának eljátszása minden foglalkozáson megtörtént.
A matematikai tapasztalatszerzés anyaga a pár fogalmának kialakítása volt, ehhez tudtuk kapcsolni azt a játékot hogy Kik a barátok, kik az ellenségek? – az állatok párosításával, és növényevők és ragadozók biztonságos elkülönítésével.Ebben a ciklusban a relaxációs és zenehallgatási – éneklési gyakorlatokon kívül egy bábjátékot nézhettek meg Szabina néni és az én előadásomban. A mesében szereplő irigységről becsületesen megvallották, hogy bizony mindenkivel előfordult már a bábjátékhoz hasonló eset.
Az utolsó foglalkozáson barátság karkötőt fűztek a barátjuknak. Előzetesen azt kértem tőlük, hogy olyan barátjuknak készítsék a karkötőt, aki ott van, hogy oda is tudják ajándékozni. Sorban adták át a karkötőket, néhányan kölcsönösen egymást ajándékozták meg. A végén már csak két gyermek nem kapott még karkötőt, de már csak egy gyermek nem adta oda, amit készített. Mivel az egyik (sajátos nevelési igényű) gyermek kétségbeesetten pityergett, ezért a még nem ajándékozó gyermek neki adta, amit készített, bár eredetileg nem neki szánta. Arra is nagyon figyeltek, hogy két karkötőt se kapjon senki (ez abból fakad, hogy az dalos játékoknál szoktam kérni, hogy olyat válasszanak, aki még nem volt, de ezt most nem kértem tőlük!). Az egyik kislány nekem ajándékozta, amit készített, ezért maradhatott egy gyermek ajándék nélkül, de nem sértődött meg. Mivel az ilyen helyzetre én is felkészültem, végül ő tőlem kapott egy karkötőt.
Nagyon büszke vagyok rájuk, már csak azért is, mert a fiúk is nagyon türelmesen fűzték a gyöngyöt, pedig volt, akinek többször is leszaladt a drótról és újra kellett kezdenie.

Képek