Boldogságóra Program

A Boldogságóra Programban a társas kapcsolatok ápolása adja a novemberi témát, ami az óvodai élet alapja, hiszen az óvoda a szocializáció első színtere.
Erre az időszakra már egyre könnyebben megy a szülőktől való elválás, elmaradnak a reggeli sírdogálások. A régi barátságok megszilárdulnak, az újak egyre esősebbé válnak, a legkisebbek pedig egyre nyitottabbá és elfogadóbbá válnak egymás iránt. Gyakrabban működnek együtt, figyelnek egymásra, keresik egymás társaságát.
A hónap elején Márton napjára készültünk, ami óvodánkban hagyományosan családi délutánnal együtt valósul meg. Ez remek lehetőség a kiscsoportosok szülei számára, hogy megismerkedjenek a többi szülővel, csoportba járó gyerekekkel, felnőttekkel együtt egy kötetlen délutáni eseményen, mely által erősödnek az ő társas kapcsolataik is.
A Boldogságórát a hónap dalával kezdtük, majd a relaxációs gyakorlatok közül a haragom kifújom és arcizom lazító gyakorlatokat végeztünk. Elénekeltük és játszottuk a „Szervusz kedves barátom” kezdetű dalt és még néhány párválasztó játékot. A beszélgetőkörben mindenki elmondhatta, hogy a csoportban ki a barátja, kivel szeret játszani, mit szeret benne, vagy éppen azt, hogy miért nem választja szívesen. Az erősségmegfigyelés játékkal igyekeztem tudatosítani, hogy mindenkiben lakozik jóság, még ha nem is sikerül mindig kimutatni; a kevésbé szerethető tulajdonságokat pedig próbáltuk átfordítani, megoldás adni, mit tegyünk, ha ilyennel találkozunk. A foglalkozást játékokkal folytattuk. Mindenki nagy örömmel játszotta a „Hócsata” játékot. A gombóc gyúráshoz a Hógolyó c. versikét mondtuk, aztán a játékot az ellenfél megölelésével zártuk. Másik alkalommal a barátságfüzér készítéséhez mindenki saját magát, vagy barátját rajzolhatta a kis emberalakra, majd elmondhatta milyen tulajdonságait szereti leginkább. Eljátszottuk az „Add előre játékot”, amit a kicsik is ügyesen megértettek, figyeltek, biztatták, figyelmeztették egymást a labda érkezésére, örültek, ha átadás után hátraszaladhattak. A körbe-körbe karikába játék már több figyelmet igényelt, de a legnehezebb a „Takaróforgató” játék bizonyult. A „Közös bennünk” játékot mozgás foglalkozáson játszottuk, a gyerekek nagy örömére. Majd lebegtetéssel a kis plüssfigurák „reptetése” és hogy ne essenek ki az ejtőernyőből, igazi összedolgozást igényelt.
A kedvesség világnapján párválasztó dalos és simogató játékokat játszottunk.
Legnagyobb örömünkre a hónap közepén leesett az első hó is. Az udvarra kiérve rögtön hóemberépítésbe kezdett a csoport, ami igazi együttműködést igényelt!
Aztán persze a hócsata sem maradhatott el!

Képek