Boldogságóra Program

Az aktuális havi projektünket a fogalom egyéni értelmezésével indítottuk. Arra a fókuszáltam,
mennyire része a gyerekek életének a megbocsátás gyakorlata, mit értenek rajta, hogyan
alkalmazzák. Jellemző ebben a felsős osztályban, hogy gyakran fordul elő apróbb konfliktus. Ez abból
is adódhat, hogy az óraközi szünetek igen kevés időt adnak az esetleg felmerülő „nézeteltérések”
mélyebb átbeszélésére. Gyakoribb az előző napon vagy esetleg régebb óta hordozott és nem
megoldott problémák megléte is. Itt már látni lehetett, hogy szükséges magát a megbocsátás
folyamatát is körbejárni, az egyénre jellemző saját megoldásokat átbeszélni, segítséget felkínálni.
– Az első játéknak azt választottam, hogy álljon fel mindenki egy vonal mentén, ami legyen a
Megbocsátás átló. Kijelöltem az átló kezdő és végpontját: nehezen—könnyen megbocsátok. A
gyerekek először a társaikra figyeltek, hova áll a barátjuk vagy hol is az a „vonal”, amire állni kell.
Amikor mindenki elfoglalta a helyét a terem hosszában, akkor újra megerősítettem a pozíciókat: itt
állnak azok, akik könnyen megbocsátanak, itt pedig azok, akik nehezebben. A közöttük lévő térben
állók is már könnyebben átlátták a helyüket. Kis mozgolódás után mindenki elfoglalta a neki
megfelelő helyet. Ekkor néhány tanulót megkérdeztem, miért ott áll és mi kell ahhoz, hogy a másik
térfélre álljon. A válaszokból kitűnt, hogy nem szeretnek sokáig haragban, konfliktusban lenni
egymással. Inkább rendezni szeretik az esetleges összetűzéseket, vitákat. Ennek az az oka, hogy jól
akarják érezni magukat az iskolai kis közösségükben, mert akkor jobban tudnak más dolgokra
figyelni: barátok, felszabadító beszélgetések, tanulás, célok megvalósítása. A meglévő konfliktusaik
a lány-fiú kamaszkori súrlódásokból vagy régebb óta hordozott sérelmekből táplálkoznak. Meg kell
jegyezzem, az iskola egyik legjobban összetartó közösségéről van szó.

A megbocsátás 5 nyelvét:
Sajnálom – fájdalmunk kifejezése.
Hibáztam – a felelősség vállalása.
Mivel tehetném jóvá a történteket? – kárpótlás.
Ígérem, nem fordul elő többé! – őszinte megbánás.
Meg tudnál bocsátani? – a megbocsátás kérése.
fontosnak tartottam vizuálisan (kivetítve, kiemelve) is megbeszélni, hiszen a diákkorban megtapasztalt
megbocsátási nyelvezet megfelelő használata a felnőttkori konfliktusok megoldásában is hasznos lehet.
A konfliktusok, sérelmek „oldásának” folyamatával minél korábban meg kell kínálni a gyerekeket.
Tapasztalatom szerint az óvodában szinte alap dolog, hogy bocsánatot kell kérni, ha „bajt” okoz valaki.
Viszont engem nagyon zavar, hogy kötelező megbocsátani, pedig látszik, hogy ez nem könnyű abban az

esetben, amikor testi-lelki fájdalom is kapcsolódik az átélt eseményhez. Elveszik azt a jogot a gyerektől,
hogy haragudjon, pedig joga van hozzá. No, itt kellene megtanítani- már óvodában- a felszabadító
megbocsátást. Mert ez mindkét félnek megnyugtató lezárást jelentene az esetek nagy részében. Erről is
beszélgettünk a tanulókkal, mire néhány gyerekkori veszekedésüket, problémájukat kapásból fel tudták
idézni. Talán azért, mert erős érzelmi állapot kapcsolódott a régebbi helyzethez, talán nem született
megnyugtató kibékülés korábban…?
Nagyon tetszett a fiataloknak az anyagba illesztett Lewis B. Smedes és Gary Chapman idézet, amiről úgy
gondolták, érdemes elgondolkodni és nem elfelejteni.
Érdekes, hogy az előző havi foglalkozás ( a szeretetnyelv alkalmazása) sokaknak eszébe jutott, ahol
néhányan felülemelkedtek sérelmeiken. Belátták hibáikat és bocsánatot is tudtak kérni. Igazolva azt,
hogy ez mindkét félnek segít továbblépni.

Megbocsátok? Nem bocsátok? Arra kértem a gyerekeket, álljanak ahhoz a padhoz, ahol a számukra
megfelelő kifejezés található: 1. könnyen megbocsátom, 2. talán megbocsátom, 3. nem bocsátom meg.
I. Szituáció: egy osztálytársam lemásolja a házi feladatomat.
Könnyen megbocsátom: Ide álltak a legtöbben- az osztály majdnem fele, mert nekik ez nem
probléma. Hiszen ők is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy mások segítségére szorulnak, ha nincs
meg a házijuk.
II. Szituáció: a nekem tetsző lány/fiú mégsem jön el a megbeszélt randira. Itt többen már inkább
arra gondoltak, hogy nyomós oka lehetett annak, aki mégsem jelent meg a találkán. Fontosnak
tartották, hogy ezt meg kell beszélni, mert látatlanban nem szabad súlyos döntést hozni és
megharagudni. Volt olyan 2 lány, akik viszont nem akarták megbocsátani a másik félnek ezt.
Sértésnek vették, megbántódtak. Az okát is megbeszéltük és elfogadtuk. Más sérelmek álltak
ennek a döntésnek a hátterében.
Sajnos a hosszú tavaszi szünet miatt nem tudtunk más játékokat kipróbálni. Bánt engem ez a dolog, mert
nagyon hasznos és fontos dolgok nem fértek be a foglalkozásunkba. Lehet, hogy május során is
visszatérek a megbocsátáshoz, mert nem volt elég ez a kis szösszenetnyi idő a témához.
Dicséretem a program megálmodóinak, viszont küzdök a bőség zavarával. Szeretek jobban elmélyedni
egy-egy témában. Ez az, amire viszont nem igazán van idő. Pedig embert formálunk az iskolában, nem is
akár milyen okból. Szeretnénk ezt egyre jobban csinálni!

Képek