Boldogságóra Program

A megbocsátás gyakorlása
Immáron második éve folyik csoportomban a Boldogságóra program. A foglalkozásokat tudatosan építem fel, a gyermeki sajátosságok figyelembevételével. Mivel hatalmas mozgásigényük van, mozgásos feladatokat is biztosítok részükre.
A haragom kifújom… légzőgyakorlattal indítottam a foglalkozást. Majd A bánatos medve című mesére hívtam a gyerekeket. A folytatásban beszélgetést kezdeményeztem magáról a megbocsátásról, ami azonnal beindította kisgyerekek emlékező képességét a tavalyi évben megismert Ho’oponopono-ról. Nagyon örültem neki. Többen is megfogalmazták gondolataikat a megbocsátásról./ Gyerekcsínyek gyakran előfordulnak, konfliktusba keverednek, aztán megbékélnek egymással./ A mese szereplőivel azonosultak, a történetet megkedvelték, amit kérésükre más napokon is elmeséltem. Mese közben mondókáztunk, utánozva a medvét, pillangót röptettünk és énekeltünk lezárásként. Ezt követően kezdeményeztem a megbocsátás virágok /pipacsok/ elkészítését. Nagy érdeklődést tanúsítottak. Megbeszéltük, hogy e virágokkal kérhetnek bocsánatot, ha valakit megbántanak. A Gyurmaarc tevékenységnek is nagyon örültek. Vidám és szomorú arcot egyaránt ábrázoltak és megfogalmazták gondolataikat a feltett kérdésekre. Örömmel tapasztalom, hogy nagy „szeretet” van a gyerekekben. A mindennapokban gyakran ölelik meg egymást, apró örömöket szereznek, anélkül, hogy hallanám beszélgetéseiket. Sokszor játszottuk a „szeretetrobot”játékot. Megtanulták a bocsánatkérés mondatait. Nem felejtették el a tavaly tanult „Jön a Zombi” játékot sem, így hát újra előkerült.
Zárásként elbeszélgettünk az otthoni bocsánatkérő szokásaikról.
Úgy érzem az e havi téma is gazdagabbá tett bennünket. Fontos dolgokat tanultak, ami segíti pozitív életszemléletük alakulását. /„Soha ne hordj haragot a lelkedben!”/ Csoportommal elégedett voltam a téma feldolgozása során. Különösen pozitív észrevétel, hogy folyamatosan előkerülnek a régebbi ismeretek is, melyek segítik munkámat.

Képek