Boldogságóra Program

A megbocsátás gyakorlása

A foglalkozás címe: A megbocsátás gyakorlása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy lehet hibázni, de tudjunk bocsánatot kérni, és elfogadni a bocsánat kérést.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– A tündéri bocsánat mese elmesélése.
– Varázsszőnyeg
– Hajózás, Ho’oponopono

A boldogságóra kezdete hagyományosan a
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtem, amit már ismernek és együtt folytatjuk.
A versike végére, mindenki kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen és várták a mesét.
Nagyon szeretem Bezzeg Andrea meséit, a mesék elmesélése után mindig tudunk beszélgetni az adott témáról az életkoruknak megfelelően.
A mesék története mindig felkelti az érdeklődésüket és fent is tartja végig a figyelmüket.
A meséhez készítettem egy nagy szivárványt, amit a mese közben elővettem, mint egy hidat.
A varázspálca egy „ezüst pálca” volt, amit a mese végén körbe adtunk azzal a kérdéssel, hogy Te kitől kérnél bocsánatot, vagy van olyan, akitől bocsánatot kellene kérni, szokott olyan történni, hogy megbántassz valakit?
Nagyon meglepő ilyenkor a reakciójuk, hiszen ez nap mint nap előfordul velük, hogy összevesznek-kibékülnek, de hogy erről beszéljünk, megfogalmazzák a gondolataikat, ez elgondolkodtatja őket.
A válaszok leginkább a játékok elkérése körül forgott, ami most reggel, illetve közeli időpontban történt, de a lányok már érzelmesebbek voltak.
Az egyik kislány egy régebbi sérelmét mondta el, amikor a barátnője a rajzát csúfolta. A barátnője meglepődött, nem is emlékezett és nem is gondolta, hogy ez bántó volt. Mit lehet tenni szerintetek? -tettem fel a kérdést.
Az ölelés volt a válasz, és mint a mesében mosolyogva meg is ölelték egymást.
Az egyik kisfiú is felemlegette a barátjának, hogy elvette egyszer a legó figuráját, de nála nem vált be az ölelés, azt mondta, Ő nem bocsájt meg. Ennek megoldására a Ho’oponopono játékba hívtam a csoportot. A varázsszőnyeg minket egy hajóra röpített, amivel elhajóztunk és amikor kikötöttünk a hajóval, mert földet láttunk a távcsövünkkel, elmeséltem nekik, hogy mit mondott a bennszülött kislány.
A mese végére a vicces szó, mosolyt csalt a kisfiú arcára, aki még sértődötten szorította a száját. Jól megölelgettük, így feloldódott a „mérge”.
Nagyon örültem, amikor az egyik kislány, felidézte a Hála mesét, amikor a fát megcsiklandozták, megölelgették, megszeretgették, így derítették jókedvre.
A mesére visszautalva, szivárványt festettünk nagy csomagoló papírra, a tenyerüket befestve.
A szivárvány festése közben még beszélgettünk a bocsánat kérésről, mondogattuk a versikét.
A szivárványfestése még a színek kikeveréséhez is lehetőséget adott, milyen színekből áll a szivárvány, milyen színekből keverhetjük ki. Ezeket tapasztalati úton, ők kikeverve tanulták.
Nagyon örülök, hogy a csoport ilyen érzékeny, a programmal így lehet érzékenyíteni egymás felé a gyerekeket és ezt remélem tovább adják, mondják a családjukban, szüleiknek, testvéreiknek.

Képek