Boldogságóra Program

Februárban a Megküzdési stratégiák hónapjában mi is átéltünk több problémát,nehéz helyzetet is. Ezek közül mi egy konkrét esetet választottunk ki, és erre kerestünk megoldási javaslatokat. Az osztályunkba jár egy autista fiú, akit nagyon zavar, hogy a testvére, aki szintén autista, sokszor nagyon hangosan nevet. Őt ez nagyon zavarja, ilyenkor próbálja befogni a fülét vagy elmenni a lakás másik részébe, de a kisebb testvére sokszor utána megy. Ő ilyenkor már sokszor annyira ideges, hogy elkezd dühöngeni. A gyerekekkel közösen próbáltunk neki ötleteket adni, hogy mit csináljon ebben a helyzetben. Szimbólumokkal érzékeltettük azt, milyen érzés lehet neki, amikor a kis testvére zavarja, ilyenkor gyülekeznek a sötét felhők, amiket közös erővel próbálunk eloszlatni. Összedugtuk a fejünket, hogy mi mit tennénk az ő helyében, sok jó ötlet született. Azt javasolták neki az osztálytársai, hogy beszélje meg az anyukájával, Andi nénivel, Peti bácsival vagy egy olyan osztálytársával, akiben megbízik, menjen el sétálni, hallgasson zenét fülhallgatóval, játsszon a kedvenc játékával, egyen csokit, rajzoljon vagy ha az nem megy, firkáljon körbe-körbe, nézzen tévét, lehetőleg valamilyen vígjátékot, találjon ki valamilyen új játékot, írjon naplót. Ezekből az ötletekből leginkább a séta és a naplóírás vált be. Az új játékot pedig közösen találtuk ki, ceruzákból építettünk egy nagy tornyot, aztán, amikor már jó magas volt leromboltuk. A toronyépítés igazi csapatmunka volt, de több volt egy egyszerű játéknál, magát a problémát is szemléltette. A kellemetlen érzésből egy jó játék született, közben erősödött a bizalom, a csapatszellem és az az érzés, hogy még a rossz dolgok sem tartanak örökké, a ború után mindig kisüt a nap.

Képek