Boldogságóra Program

Az óra elei beszélgetés ismét hosszúra nyúlt (szerencsére). Aztán játszottunk egy kicsit, sztorikockával hangolódtunk a történetalkotásra. Végül a karácsony és egy személyes élmény miatt rendkívül érdekes történetet írt az osztály, ami szép, és megható is egyben. Íme:

A legszebb ajándék

Az elmúlt időszak nagyon nehéz volt számomra. Nagyon szerettem volna egy kistestvért, de anyuék az mondták, nem lehet.
Nem értettem, mi a baj. Anyu meg apu magyaráztak nekem valamit orvosokról, meg kórházról, de megmondom őszintén, nemigen értettem belőle sokat. A lényeget azonban sikerült megértenem: ez az álmom nem válhat valóra, mert anyu veszélybe kerülne, ha megpróbálnák. Karácsonykor azonban a szüleim megleptek. A fa alatt egy pici becsomagolt ajándék várt, rajta a nevemmel. Kicsomagoltam és egy pár rózsaszín kis cipő volt benne. Először nem értettem a dolgot, de aztán apu elkezdett beszélni. Azt mondta, úgy döntöttek, hogy valóra váltják az álmomat, ami egyben az övék is. Elindítottak valami eljárást – ezt a szót használták –, aminek az eredménye az lett, hogy kapnak egy babát, akinek a szülei sajnos nem élnek. Így nekem is lesz kistestvérem, a babának pedig lesz családja. Először furcsán fogadtam a döntésüket. Úgy éreztem, hogy egy idegen érkezik a mindennapjaimba. Aztán pár hét múlva megérkezett Emma. Mikor először ránéztem, tudtam, hogy nem számít, hogy nem vagyunk vér szerinti testvérek, mindig vigyázni fogok rá.
Szóval az a pár kis cipő végül az eddigi legszebb ajándék volt, amit életemben kaptam.

Képek