Boldogságóra Program

A kihívások erdejében a koronáig kapaszkodunk

A Szamuráj szerencséje japán népmese elolvasása után a „Mindenki a saját sorsának kovácsa” mondat boncolgatásába kezdtünk. Megbeszéltük, hogy ki milyen akadályokkal került szembe eddigi élete során és azt, hogyan tudta legyőzni. A beszélgetést egy rajzos feladat követte. A saját rajzokhoz kapcsolódó élményeket közösen kibontottuk – egy őszinte beszélgetéssé bővítettük. Minden képhez beszélgetésindító kérdések kapcsolódtak. A kérdések elsősorban a gyermekek saját élményeire és ezekkel kapcsolatos érzéseire irányultak. Ezek egyrészt segítették az élmények feldolgozását, másrészt a saját megoldások megtalálását, megtervezését. Pozitívan, magabiztosan mondták el a nehézségek leküzdésére irányuló cselekvéseiket.
Az elkészült rajzokból kialakítottunk egy fát, aminek az ágaira kapaszkodva, -persze csak jelképesen,- de a csúcsig kapaszkodtunk. A kihívások erdejében több tucat lehetőség kínálkozott a problémák megoldására, amit a rajzok hűen tükröznek.
Az osztályteremben „elültetett fácska” reméljük még sokáig ad számunkra gyökereket, szárnyakat és biztos menedéket!

Képek