Boldogságóra Program

A hónap elején sokszor meghallgattuk B.B.: Van nekem egy álmom c. dalát, azután spontán beszélgettünk arról, hogy miről is szól ez a dal. Amikor már többször meghallgattuk a dalt, és beszélgettünk róla (mivel kiscsoportosak vagyunk), akkor kezdtünk el bővebben foglalkozni ezzel a témával.
A tevékenységet az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” c. relaxációs gyakorlattal kezdtük. Ezután megpróbáltuk elénekelni a dalt, természetesen CD-ről hallgatva, és közben „táncoltunk”, mozogtunk rá, majd arról beszélgettünk, hogy kinek mi lehet a célja. A gyerekek először olyan dolgokat mondtak, amit a dalban hallottak, de elmagyaráztam nekik, hogy lehetnek könnyebb és elérhetőbb céljaink is, amit itt az óvodában meg tudunk valósítani. Erre elkészítettünk egy tervet: egy papírra felragasztottuk az előre kivágott kis képeket, (pl.: felhúzza a cipőjét egy kisgyermek, vagy felöltözik egyedül…stb.) És akkor már beindult a fantáziájuk, hogy mit szeretnének elérni, mi lehetne a céljuk. Volt aki szerette volna egyedül összepakolni a játékokat, ebéd után egyedül elvinni a használt tányérokat a tálaló kocsira, egyedül felöltözni, megfésülködni…stb.) A foglalkozást a „Boldogvár”-ról szóló mesével fejeztük be. Az ezután következő napokban a gyerekek sokszor nézegették a „tervünkre” felragasztott képeket. H.Z. volt aki először kérte, hogy Ő szeretné elvinni a használt tányérokat ebéd után. Így azután napról, napra kérték a többiek is, így vált szokássá, hogy minden asztaltól valaki elviheti a tányérokat az ebéd végén. V.M. öltözködés közben felhívta a figyelmünket arra, hogy Ő már fel tudja venni a cipőjét egyedül, és hogy fényképezzem le és küldjem el az anyukájának a képet. Erre már a többiek is próbálkoztak, és így értük el kis kitűzött céljainkat. (Persze vannak még olyan gyermekeink is akik csak csendben figyelik a többieket 🙂 )

Képek