Boldogságóra Program

Március hónapban főiskolai hallgató 8 hetes gyakorlatát töltötte csoportunkban. Ez a gyermekek részéről azt hozta, hogy sokat lazítottak a szabályokon, ezért egy-két dolgon változtatnunk kellett. Ilyen sarkalatos pont volt a Lego. Sokat használják játékuk során, már a lányok is egyre többször játszanak vele. Mivel nem én irányítottam a csoportot, a hallgató pedig még nem látta át az egész csoportot, kialakult az „én csináltam, ne nyúlj hozzá” című történet. A megépített Lego-alkotások gyűltek, nem játszottak vele, csak ereklyeként őrizték és mindenkit elzavartak aki csak a közelükbe mert menni….
Ekkor a Lego útra kelt. Miután elraktam, nem voltak viták és egyre több – eddig is a polcon lévő – játékkal kezdtek játszani a gyerekek. A „régi-új” játékok során rengeteg öröm érte őket, amikor például sikerült malomban győzniük, kiraktak egy 300 db-os kirakót közösen a barátaikkal, egyre ügyesebben rajzoltak… A felsorolást lehetne még folytatni sokáig. Jó volt látni, hogy újra együtt játszottak, nem csak egymás mellett tevékenykedtek rivalizálva egymással! Ezek az egyéni, vagy éppen közös kis örömpillanatok rávezették őket arra, hogy figyelmesebbek legyenek önmagukra, társaikra, a környezetükre, hiszen egy-egy pillanat nagyon sok örömöt hozhat!

Képek