Boldogságóra Program

A novemberi hónapot igyekeztünk a támogató kapcsolatok ápolására fordítani intézményünkben, melyet a kedvesség világnapja köré építettünk.

A hónap első hétkezdő áhítatján a Boldogságórás Diáknagyköveteink kihirdették az új projektünket, mely a következő volt:
„Vegyél részt a „Titkos Jótevők” kihívásban és terjeszd a kedvességet! A cél, hogy gyakorold a titkos jótevő szerepét, tegyél minden nap valami apróságot, ami kedveskedés és örömet szerez másoknak!
Csempéssz mosolyt diáktársaid és tanáraid arcára anélkül, hogy felfednéd magad!
Szabályok:
 A játékban részt vevő osztályokban kiválasztásra kerül két titkos ügynök, melyhez szeretnénk az osztályfőnökök segítségét kérni.
 Minden hétre kapni fogtok egy-egy kihívást, hogy ötleteket adjunk (például: „Írj egy kedves üzenetet valakinek, kérdezd meg valakitől hogy van, engedj előre valakit az ajtónál!”).
 A cél, hogy titokban maradj!
 Jegyezd le, mit csináltál, hogy a végén visszanézhessük a kedves cselekedetek listáját!

A projekt végén beszélgetünk arról, milyen érzés volt jótevőnek lenni és
értékeljük, melyik osztály volt az, aki a legtöbb figyelmességgel, kreativitással és kedvességgel vett részt a kihívásban. ”

A Diáknagykövetek ismertették a diáksággal és a tanárokkal a Kedvesség világnapjának fontosságát és ösztönözték társaikat, hogy vegyenek részt a kihívásban.

10 osztály csatlakozott a játékunkhoz, így 20 titkos ügynök állt szolgálatába a Kedvességnek az iskolában. A hónap során 2-szer megbeszélésre hívtuk össze az ügynököket, hogy lássuk hogyan haladnak a küldetésükkel. A 2. megbeszélés alkalmával beszámoltak tapasztalataikról: milyen érzés volt titkos jótevőnek lenni, nehéz vagy könnyű feladat.
A beszámolók alapján meg volt az igyekezet, a törekvés a jóra és ezt értékeljük. Néhány gondolatot idéznék a beszámolókból:
„Elrejtettünk kis nyomtatott figurákat azoknak akiknek tudtunk és dicsértük a többieket. Idézeteket nyomtattam / készítettem a terembe és felraktam őket a parafa táblára.”
„reggelente sok diáknak köszöntünk, beszélgettünk egy olyan emberrel, akivel eddig még csak nagyon keveset beszéltünk.Egy diák az ebédlőben hagyta a cuccát és szóltunk neki, majd leadtuk a portára, hogy meglegyen. Segítettünk egy osztálytársunknak, hogy megértse a házit. Hétfőnként utolsó óra után visszahoztuk az összes lány tornazsákját a tanterembe.”

„Érdeklődtünk a tanárok hogyléte iránt.”
„Észrevettem, hogy mindig bosszankodás tárgya, hogy nincs kréta a teremben. Odacsempésztem egy krétafogót is a táblához. Meglepődtek és örültek neki.”

„Őszintén nem gondoltam volna hogy ilyen jó lehet örömet szerezni másoknak ilyen kisebb dolgokkal is, és a közösségre nézve szerintem jó hatással van, mivel ha esetleg valakinek rosszabb volt a napja, akkor ezzel fel lehet vidítani.”

„Igen látom a pozitív visszajelzést, mivel ha megdicsértem valakit, ő egyből megköszönte és mosolyogni kezdett, egyből boldogabbnak tűnt, ha pedig segítettem valamiben, akkor pedig halásnak láttam őket.”
„Nem erősségem a kedvesség, de most igyekeztem gyakorolni.”
„Jó tapasztalás volt. Kicsit nyíltam az emberek felé.”

A Kedvesség világnapján nyílt nap volt az iskolánkban . A Diáknagykövetek kedves, bátorító üzeneteket osztogattak a folyosón társaiknak, tanáraiknak és az iskolánkba ellátogató vendégeknek.

Míg az iskolát ellepték a kedvesség terjesztői, addig osztályommal a tücsökavatós műsorra készültünk. A műsor összeállításánál központi elem volt az erősségek felfedezése, majd erre alapozva kerestük, mik a kapcsolódási pontjaink, mi az, ami KÖZÖS BENNÜNK. Ezen a hosszú felfedező úton sikerült közelebb kerülni egymáshoz a gyerekeknek. Jól érezték magukat a próbák során, hiszen meglátták, hogy mindenki más, mindenki másban jó és így alkotunk egy nagy egészet!

Havi Boldogságóránk alkalmával a Barátságról és legfontosabb alapköveiről beszélgettünk.A gyerekek választhattak, hogy Barátság-házukat tervezik meg vagy Barátság-főzetet készítenek. Nagyon kreatív és érett munkák születtek! Az ajtó sokaknál: a humor és az elfogadás volt, az ablak: a szavak nélküli megértés, és az egyik kedvencem: a kéményből kiszálló füst a rossz dolgokat jelképezte!
Élvezettel hajtották végre a feladatot.

A kapcsolatok ápolása jegyében nagy örömünkre ellátogattunk a Diáknagykövetekkel a Református Óvodába, a Halacska csoportba is egy vidám, játékos együttlétre. Az óvodások megismerkedhettek „Boldog Kamillával”, aki bemutatta kis csapatunkat, majd a gyerekek is bemutatkoztak jàtèkosan. Volt „Közös bennünk az ,hogy…”- Jàtèk ès Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dala segítsègèvel eltáncoltuk együtt a gyerekekkel, milyen az, amikor boldogok vagyunk..🙂A gyerekek visszajelzései szívmelengetőek voltak.

A hónap zárásaként igazán jó élmény volt ez a szeretetteli kapcsolódás.

Képek