Boldogságóra Program

Az advent osztályunkban valóban az „eljövetel” várása. Mikor jön el az a nap, amikor reggel az én nevemet hózzák ki? Mikor kaphatom meg a kis ajándékomat a karácsonyváróból? Most azonban kiegészíttük egy másik feladattal is. Mindennapra kihúztunk egy-egy jócselekedetet, amit meg lehetett tenni, el lehetett végezni. Aki ezt teljesítette a karácsonyfájára másnap reggel felragaszthatott egy-egy kis matricát. Természetesen beszámoltak arról, kit hogy örvendezetettek meg előző nap. Volt, hogy minden óra után rendet kellett tenni az asztalon, de volt olyan feladat is, hogy meg kellett szólítaniuk valakit, akivel keveset beszélgettek, és meg kellett tudniuk valami újat erről az emberről. Mikuláskor a távollévő rokonokat lehetett felhívni. A karácsonyi vásáron egy vidéki nagymama mesélte könnyes szemmel, hogy ő szokta egy szem unokáját telefonon felhívni és most a kisfiú hívta fel őt. Az osztályba nemrég érkezett kislány talál magának barátot a beszélgetést követően. És még sorolhatnám az apró sztorikat, hiszen volt, hogy a szomszédos felsős osztályba állított be két-három bátor leányzó, hogy a nekik tetsző felsős fiút kifagassák, neki melyikük tetszik!
Az utolsó napon azután egy kis beszélgetés keretében foglaltuk össze, miért is volt jó ez sok kis apró jócselekedet. Volt aki a sok matricának örült, volt, aki most érzett rá arra, hogy milyen örömet is lehet okozni ilyen apró dolgokkal, és volt aki azt várta, hogy ismét ő maga is jól érezze magát egy-egy cselekedete után.

Képek