Boldogságóra Program

Az optimizmus hónapjában sokat beszélgettünk arról a gyermekekkel, hogy milyen is lehet egy optimista ember. Megkérdeztem őket, hogy ha bejönne hozzánk két azonos korú ember, de az egyik optimista, a másik pesszimista lenne, vajon felismernék-e csak ránézés alapján, hogy ki melyik csoportba sorolható? Véleményük szerint könnyű felismerni és beazonosítani őket, mert a pesszimista biztosan nem mosolyogna, nem lenne érdeklődő és kedves, ellentétben a másikkal, aki bájosan beszélgetne és derűs hangulatot teremtene maga körül.
Két csoportra osztottam a foglakozáson az osztályt és arra kértem, hogy próbálják megnevettetni a másik csoport tagjait.
Nem is ment olyan könnyen ez a feladat. Leginkább olyan jeleneteket mutattak be a gyerekek, ahol valaki megbotlik, elesik, nekiesik valaminek. Volt olyan gyerek, aki tánccal próbálta megnevettetni társait. Ezután arra kértem, hogy egyikőjük kezdjen el nevetni, s figyeljük meg mi történik. Mint tudjuk, a jókedv ragadós, másokra is hatással van, kedves, jóízű nevetések, hahotázások csendültek fel termünk falai között. Az órán a csoportos feladatok után, egy kis egyéni munka következett, ahol mindenki elképzelhette, és lerajzolhatta, hogy hogyan képzeli el optimális esetben a jövőjét, mit szeretne elérni, megvalósítani 10-20 év múlva. Sok gyerek a vágyott foglalkozást jelenítette meg, míg mások jövőbeli szeretett családjuk körében képzelték el saját magukat. A munka közben és után többször meghallgattuk a hónap dalát. Már többen voltak, akik kívülről énekelték, ezt a kedves, fülbemászó vagány dallamot. Nagyon jól érezték magukat, örültek a lehetőségnek…:)

Képek