Boldogságóra Program

A novemberi reggelek különös csenddel érkeznek, mintha a világ is takaróba burkolózna a hűvös levegő elől. A „Bogyó és Babóca” csoportban ezen a napon mégis melegség és vidámság járta át a termet, hiszen a Boldogságóra témája a támogató kapcsolatok volt.
A beszélgetőkörben ülve először Bagdi Bella „Ha boldog vagy…” című dalát hallgattuk meg. A dallam lágyan betöltötte a szobát, s a gyermekek arcán apró mosolyok gyúltak, mintha a hangok megérintették volna a szívüket. Ezt követően előkerült a dobókocka, és kezdetét vette a „Kisbarátom, hogy vagy?” című játék. A gyerekek sorban, egymás felé fordulva, kedvesen érdeklődtek a mellettük jobbra ülő társuk hogyléte felől. Ebben az egyszerű kérdésben benne volt a figyelem, a törődés és a támogató kapcsolatok első, legfontosabb lépése.
Ezután közösen elgondolkodtunk azon, mire van szükség ahhoz, hogy boldogok legyünk. A gyerekek bölcs, tiszta válaszai közül kiemelkedett egy gondolat: az egészség minden előtt való. Elmondták, milyen fontos, hogy ne legyünk betegek, és hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Beszélgettünk arról is, mit tehetünk az egészségünk érdekében: egészségesen táplálkozzunk, sokat pihenjünk, nagyokat aludjunk, mozogjunk a friss levegőn, és táncoljunk örömmel a zenére.
A gondoskodás jegyében az asszisztensnő megvizsgálta a gyermekeket, hogy mindannyian egészségesen érkeztek-e az óvodába. A vizsgálat nyugalmat és biztonságot adott, hiszen a gyerekek érezhették: figyelnek rájuk, vigyáznak rájuk.
Ezután felolvastam Móra Ferenc „A jó orvosság” című meséjét, amelyben a természet gyógyító ereje és a szeretet láthatatlan ereje fonódik össze. Néhány mondatban megbeszéltük a mese szereplőit, történéseit és üzenetét. A mese üzenete az volt, hogy a legjobb orvosság sokszor nem a gyógyszer, hanem a természet hangjai, a pihenés, az öröm és a szerető figyelem.
A mese hangulatát tovább erősítettük hangszerek segítségével: szélcsengővel idéztük meg a rigófüttyöt, csörgődobbal a tücsökhegedülést, és zörgő hangszerekkel a kolompszót. A gyerekek ámulva figyelték, hogyan kel életre a történet a hangokon keresztül, mintha valóban egy erdei tisztáson ülnénk.
Ezután kiszíneztük a mese illusztrációját, ahol minden szín egy-egy érzést, gondolatot és hangulatot hordozott magában. A gyermekek csendben, elmélyülten dolgoztak, és alkotásaikban visszaköszönt a mese varázsa.
Hogy valóban egészségesek maradjunk, megmozgattuk testünket is: a „János Peti táncol” című dalra vidám táncba kezdtünk, és a mozgás felszabadult örömet hozott a terembe. A foglalkozás végén pedig minden gyermek maga öntött magának egy bögre meleg tejet, mintha ezzel is megpecsételtük volna a gondoskodás és az egészség ünnepét.
Ez a délelőtt nem csupán játék és tanulás volt, hanem valódi találkozás önmagunkkal és egymással – ahol a támogató kapcsolatok, a törődés és a szeretet láthatatlan hálót szőttek a kis óvodások szíve köré.

Képek