Boldogságóra Program

Február hónap témája kiválóan zárja le a tanév első felét, hisz a tanulók nehéz időszakon, sok megmérettetésen vannak túl a félévi bizonyítványok kapcsán. A gyerekek sokfélék, mindannyian másképp kezelik a sikereket és a kudarcokat is, kinek félig tele, kinek pedig félig üres a pohár.
Az órát –a délutánt- az ajánlott relaxációval kezdtük, melynek során ellazultak, mosolygóssá, nyugodttá váltak annak ellenére, hogy a folyosón időnként hallható volt az ott közlekedők beszéde. Az irányított beszélgetésből kiderült, hogy ha relaxációval kezdenénk a felméréseket, nem izgulnának ennyire.
Ezután Milne Micimackójának ismert idézetét vetítettem ki nekik a digitális táblára, melynek kapcsán megbeszéltük a szereplők tulajdonságait, akikben az volt a közös, hogy mindannyian féltek valamitől. A délutánt történetszövéssel folytattuk, a mesét így kezdtem:
Egy napfényes, ámde hideg napon Micimackó és barátai elindultak az erdőbe, hogy megkeressék a rég nem látott Róbert Gidát. Útjuk nem volt egyszerű, az erdőben tövises bokrok tépték ruhájukat, sár nehezítette lépteiket. Az aprócska Malacka már csaknem feladta, de a többiek rámutattak egy tisztáson lévő hóvirágmezőre.
-Ne félj, Malacka! A hóvirágok levele megmutatja, mit kell tennünk, hogy megtaláljuk Róbert Gidát.
Az első levélre az volt írva, hogy „Bízz magadban!”
A második levél azt üzente, hogy „Csak előre nézz!”…

A tanulók élvezettel szőtték tovább a történetet, és végül Micimackóék megtalálták Róbert Gidát, akivel jót fociztak, illetve Malacka megtanulta, hogy néha önmagát is le kell győznie.
A délután hátralévő részében pármunkában hóvirágcsokrokat rajzoltak a gyerekek, amelyek egymás mellé rakva hóvirágmezőt alkottak.

Képek