Boldogságóra Program

Boldogság óra: A hála gyakorlása

A Váci Csányi krt-i tagóvodában már mind a négy csoportunkban bevezetjük a Boldogság órákat.
Tavaly két csoportban tartottam, de az idei tanévben már a szintén Boldogság képzést végzett kolléganőmmel visszük el a csoportokba a meséket és az ehhez tartozó feladatokat.
A Boldogság órát minden csoportban a Hálafa mesével vezettük be.
A filc kesztyű, nagyon felkeltette már az az érdeklődésüket, amire később a mese állatait helyeztük fel, a mese elmondása közben, és már kíváncsian várták a mesét.
A Boldogság órát a Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtük, amit még nem ismertek, de szeretnénk megtanítani a gyerekeknek.
Nagyon izgatottak voltak, hogy ott „várakoztak” a filcből készült esztétikusan elkészített állat figurák.
A mese alatt végig motiválva voltak, mert várták, miért kerül majd fel a következő állatka.
Amikor véget ért a mese, leginkább a csiklandozás, nevetés ragadta meg a gondolatukat, arra reagáltak.
A kérdésemre, hogy mivel lehet meggyógyítani a fát? – öleléssel, simogatással, odabújunk hozzá, volt a válasz.
A legkisebb csoportban itt már el is mentünk játszani az állatokkal, mert náluk már az is nagy türelmet igényelt, hogy végig hallgatták a mesét.
A nagyobb csoportokban beszélgetést kezdeményeztünk, miért hálásak?
Én elmondtam, hogy nagyon köszönöm, hogy eljöhettem hozzájuk mesélni, ilyen türelmesen és csöndben meghallgatták a mesét, nagyon hálás vagyok ezért az élményért.
A lányok elmondták, hogy hálásak a barátnőiknek, mert egy szép rajzzal kedveskedtek nekik, amit otthon készítettek. a fiúk a játékok odaadásáért voltak hálásak, és az együtt játszásért.
A nyugodtabb kislányok, kisfiúk, elmondták az érzéseiket, azok a kisfiúk, akik egy kicsit nehezebben kezelhetők, Ők meg is mutatták rajtam, egy erősebb öleléssel, hogy mivel lehetne felvidítani a fát.
Megbeszéltük, hogy ez nagyon jó gondolat, de egy picit óvatosabban, mert ők nagyon erősek, nem mindenki ilyen erős és fájhat ez az ölelés. Megmutattam, hogy én hogyan ölelem meg, és kértem adja tovább, hogy visszérjen hozzám az ölelés. Körbe ülve helyezkedtünk el, így ment sorban az ölelés.
Ezután a szőnyegen felálltunk, elmondtuk a
Nap, nap fényes nap, sugaraid bontogasd!
Vigyázz rám, napsugár, a boldogság megtalál. –mondókát a mozgással összekötve.
Ez újra felkeltette az érdeklődésüket, mozogtak, hiszen ez a korosztály keveset tud ülni, nem tud nem mozogni.
2x elmondtuk a mondókát, majd az asztalra helyeztem a papírokat, és kértem Őket, hogy rajzolják körbe a tenyerüket. Aki nem tudta, nekik Ibolya néni néni és Nóri néni nyújtott segítséget. Volt, aki már elment játszani, de később visszatért a tenyérrajzoláshoz, mert látta milyen szép művek készülnek. Differenciáltak a nyírásnál, valaki már körbe tudta nyírni, volt, akinek a kanyaroknál kellett a segítség, de előfordul, akinek az óvónők nyírták ki.
Az elkészült tenyereket kiszínezték, berajzolták a jelüket és ezt ragasztották a fára, mint levélkét, majd kirakták az öltözőbe.
Az elkészült alkotást megcsodáltuk, megkerestük rajta mindenki tenyerét, egyénileg megdicsértem őket, hogy milyen szépen körbe rajzolta, milyen türelmes volt, segített a társának is, kitartó volt. Ez még alkalmat adott arra is, hogy még egyszer felelevenítsük, hogy a kis állatok is elmondták a fának, hogy mennyi mindent köszönhettek neki.
Az öltözőben kint maradt az elkészült Hálafa, amit megmutathattak a szülőknek, és hallottam amint a meséről beszélgetnek, illetve, hogy megdicsérik egymást, köszönetet mondanak a segítségnyújtásért.
Elértem, amit szerettem volna, mivel nem a saját csoportom, ezért az óvónők elmondása alapján, még sokat beszélgettek a hála jelentéséről, és beszélgetőkörben elmondták a felnőttek, gyerekek, hogy miért hálásak.
Az én csoportomban az egész hetet végig kísérte a mese, eljátszották, más állatokkal kibővítették, akik a fa körül játszottak, amit az asztal személyesített meg, később kint az udvaron már az élő fát ölelték, táncolták körül és találgatták, vajon ennek a fának a lombjai közt is meghúzódott a kismadár, a kismókus, akinek menedéket adott? Vajon a süninek hullatott le levelet?
Én biztos vagyok, hogy a mi fánk is egy nagyon jó szívű fa és az állatok hálásak neki.
Mi biztos azok vagyunk, mert nyáron árnyékot biztosított, most pedig a gyönyörű sárga, barna, rozsdavörös leveleiben gyönyörködhetünk.
A gyerekek egyetértően bólogattak és vidáman játszottak tovább a fa körül.

Képek