Boldogságóra Program

Kis tanítványaim izgatottan várták a program első foglalkozását. Nem sejtették, nem tudták, mit takar a boldogságóra. Nagy meglepetésükre az irka-firkával kezdtük a „munkát”. Nagyon élvezték, mert egy nagy lapon úgy kellett rajzolniuk, hogy kezükkel nem érhettek csoporttársaik kezéhez, karjához. Miután elkészültek az alkotásaik, jókat kacagva mesélték el, mit ábrázolnak. Nagyszerűen működött a fantáziájuk. Ezek után keresztrejtvényt fejtettek, melynek megoldása a köszönöm szó volt. Ekkor tértünk rá témánkra, a hálára. A csoportok tagjai elsősorban szüleiknek voltak hálásak mindenért: a születésükért, nevelésükért, támogatásukért. Különböző formákban, helyzetgyakorlatokban, szituációs játékokban, szerepjátékokban mutatták ki ezt jelképesen. Kis hála kártyákat készítettek, melyeket még aznap este elrejtették édesanyjuk pénztárcájában, táskájában, azok nagy meglepetésére, örömére. Azóta szinte minden nap kiemeljük a hála kifejezésének fontosságát, ötleteket adva egymásnak a különböző kifejezésmódra.

Képek