Boldogságóra Program

„Mondd gyakran: Köszönöm.

Hadd osszak meg Veled egy történetet, ami talán Téged is változtatásra késztet:

Van egy barátom. Taxisofőr. A minap egy este, miközben utasra várakozott, felhívott. Beszélgettünk. Elmesélte, mennyire szerencsés az élete. Ahogy kiszáll az autójából egy utas, mindjárt leinti a taxiját egy másik. Áldott legyen mindegyik – jegyzi meg közben. Nem tudok úgy beszélni vele, hogy ne fejezné ki háláját az élet iránt, pedig a vállalkozás az ő vállát is nyomja, neki is vannak gyerekei, családja, de valahogy mindig minden rendben halad. Áldja az utasait, segít nekik apró dolgokkal. Ha megtetszik egy utasnak a CD-n lévő muzsika, már veszi is ki, és adja ajándékba. Éttermeket ajánl a turistáknak, apró szolgáltatásokat másoknak. Szeretik az emberek. Megnyílnak neki és mesélnek. Sok rendszeres megrendelője is van. Nem panaszkodik és jól él, bár rövid fuvarokból, tudjuk jól, alig lehet kijönni a hó végéig.

Hogy mehet neki mégis? Miért lehet az, hogy ő BOLDOGUL? Nos neki, – valamiért – nem földi mércével mérnek, ahogy ő sem földi mércével mér másoknak. Érdekes, de valahogy pont ő a legjobb áron jut a legjobb autókhoz. Az egyik rendszeres külföldi utasa pont neki ajánl egy jó ingatlanlehetőséget, amivel éppen élni is tud. Ha a rendőr megállítja az autópályán, csak azért van, mert meg akarja csodálni az autókülönlegességet, amit éppen vezet. Az utolsó pillanatban csúszik át egy-egy vállalkozásával kapcsolatos hivatalos ügy. Az aznapi bevétel pont elég a célra, amit kitűzött. Az utolsó utasa, akit fáradtan csak megszán az esőben, pont taxisunk otthona közelébe kéri a fuvart. Nos miért lehet az, hogy neki nem emberi mércével mérnek és BOLDOGUL? Mert boldog! Az élettől, attól, hogy felkelhet, attól, hogy utasai vannak, attól, hogy hálás és áldja a környezetét! Így ő is áldott ember! Pedig nem könyörög térden állva semmilyen istenség előtt sem alamizsnáért! Mégis a Fényben, Kegyelemben él. Ennyire egyszerű.”