Boldogságóra Program

Reflexió – Boldogságóra: A hála gyakorlása

A foglalkozás középpontjában a hála érzésének megélése és kifejezése állt, amely az egész délelőtt során szervesen áthatotta a tevékenységeket. A vidám reggeli köszöntő és a páros játék remekül megalapozta a pozitív érzelmi légkört: a gyerekek felszabadultan, mosolygósan vettek részt, örömmel kapcsolódtak egymáshoz. Ez a nyitottság később is érezhető maradt.

A Hála mese meghallgatása különösen sikeres volt. A kicsi kosár története egyszerű, de mégis gazdag képekkel segítette a kicsiket abban, hogy felismerjék: az apró dolgokért is lehetünk hálásak. A bábok és a dramatikus elemek lekötötték a figyelmüket, sokan aktívan reagáltak a gyümölcsök megszólalásaira, és örömmel ismételték a „Hálás vagyok” kifejezést.

A hálaséta során a gyerekek kíváncsian gyűjtötték az őszi terméseket, és spontán megfogalmaztak köszönetnyilvánításokat a természet felé. Ez a mozgásos tevékenység jó lehetőséget adott arra, hogy a hála élménye ne csak beszédben, hanem cselekvésben is megjelenjen.

A foglalkozás csúcspontja a hálabefőtt készítése volt. A gyerekek nagy lelkesedéssel válogatták a gyümölcsöket, mosták, rakosgatták. A közös alkotás közösségépítő ereje itt különösen érződött.

A záró éneklés és mozgás felszabadító, örömteli befejezést adott a foglalkozásnak. A gyerekek mosolyogva, dalolva köszöntek el, sokan öleléssel fejezték ki örömüket.

Összegzés:
A foglalkozás elérte célját: a gyerekek megélhették és kifejezhették a hála érzését, miközben játékos, élményszerű tevékenységekben vettek részt. A mesés keret jól illeszkedett a korosztályhoz, és az alkotó, mozgásos feladatok biztosították az aktív bevonódást.
Melléklet: Hála mese

HÁLA MESE
A KICSI KOSÁR ŐSZI KALANDJA
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi kosár.
A kosár nagyon szerette, ha finom gyümölcsöket tesznek belé.
Egy szép, napsütéses őszi napon a kosár így szólt:
– Szeretnék barátokat találni!
Elindult a kertbe.
Először találkozott egy piros almával.
– Szia, alma! – köszönt a kosár. – Bejössz hozzám?
– Igen! – nevetett az alma. – Piros vagyok, édes vagyok! Hálás vagyok, hogy a barátod lehetek.
Tovább mentek, és jött egy sárga körte.
– Szia, körte! – szólt a kosár. – Bejössz hozzám?
– Persze! – mondta a körte. – Puha vagyok, illatos vagyok! Hálás vagyok, hogy a barátod lehetek.
Aztán egy szőlőfürt hintázott a tőkén.
– Szia, szőlő! – hívta a kosár. – Bejössz hozzám?
– Igen! – csilingelt a szőlő. – Sok kicsi golyó vagyok! Hálás vagyok, hogy a barátod lehetek.
Végül egy szilva gurult eléjük.
– Szia, szilva! – nevetett a kosár. – Bejössz hozzám?
– Igen! – válaszolta a szilva. – Lila vagyok, finom vagyok! Hálás vagyok, hogy a barátod lehetek.
A kosár tele lett barátokkal.
– Jaj, de boldog vagyok! – mondta. – Ősszel minden tele van kincsekkel! Hálásan köszönöm nektek barátaim, hogy velem vagytok, így már semmi rossz nem érhet minket.
És az őszi gyümölcsök boldogan pihentek a kosárban.

Képek