Boldogságóra Program

Az 1. Boldogságóra foglalkozásra szeptember utolsó hetében került sor a kiscsoportosok beszoktatása miatt. A gyerekekkel már sokat beszélgettünk erről a programról, nem ismeretlen számukra a tartalmát jelentő meditáció, jóga, beszélgetések, mesék, hisz az Örömvár könyv kapcsán már találkoztak ezekkel.
Sajnos a betegségek miatt sok volt a hiányzó kisgyerek.
Több napot terveztem az első témára, de sajnos én is lebetegedtem, így csak két délelőtt volt alkalmunk „játszani”, beszélgetni. A csoportomat ismerve úgy tervezem, hogy minimum 3 nap, de inkább egy egész hét lesz a Boldogságórák témaira, hogy elegendő idő legyen az elmélyülésre. Rövidebb időre könnyebb az érdeklődést megtartani a kicsiknél is, és tudom, hogy folyamatosan várják, napi szinten az újdonságokat, feladatokat, meséket.
A könyvből kiválasztott Hálafa mese nagyon tetszett a gyerekeknek, el is indította a beszélgetésünket. A gyerekek pillanatok alatt megfogalmazták, hogy a hála összefügg a kedvességgel, a jósággal, a szeretettel, a boldogsággal, az örömmel. Kisgyermeki létükből adódóan a barátságot, a kapott ajándékokat, a játszótársakat említették meg hálájuk tárgyaként. Tovább szőve a beszélgetést a nagyoktól elhangozz az is, hogy hálásak a szüleiknek a gondoskodásért, volt, aki a testvére létét, a nagyszüleit említette. Az is elhangzott, hogy hálásak Nekem, amiért velük vagyok, szeretem őket, és sokat mesélek nekik. ( Ezzel én meg is kaptam a Boldogságóra „ajándékomat”!)
A „Szép nap” kezdetű dal nagyon tetszett a gyerekeknek, a két nap alatt 5-6-szor is kérték, hogy hallgassuk meg! Teljesen magától jött, hogy elfeküdtek a puha szőnyegünkön, becsukták a szemüket, és lazítottak. Volt aki a barátjához bújt, volt aki a testvérést simogatta közben. A legszebb visszajelzés a dalról egy kisfiútól jött, aki a dal végén a szemét törölgetve azt mondta, hogy neki annyira tetseztt, hogy sírnia kellett…
A munkafüzetből kimásolt feladatokat a gyerekek szívesen végezték, a szinezőt haza is vitték, hogy otthon befejezzék és megmutasság a családjuknak.
A második napon a „Három pillangó” mese hangzott el, majd elindítottuk a hálás kispillangónkat, ami arra a kisgyermekre szállt, akinek a pajtása valamiért hálás. Először nehéz volt E/2. személyben megfogalmazniuk egymásnak a hálájukat, de aztán nagyon ügyesen sikerült! Jó volt hallgatni a gyerekek egymásnak kimondott hálás szavait!!!!
A hálával kapcsolatos érzéseket „kivittük” az óvodából, beszélgettünk a családokról, a faluban élő emberekről, az „értünk dolgozó”-emberekről is. (Pék, orvos, postás, fodrász…stb.)
Gyakran elhangzott tőlem az a mondat a nap folyamán egy-egy dícséret kapcsán, hogy „Hálás vagyok, amiért…..”, hogy érezzék a gyerekek, hogy valóban mennyi, de mennyi apró dolog van a mindennapjainkban, amiért hálásak lehetünk, és ezek az apró dolgok is milyen nagy örömmel töltenek el bennünket.
Sajnos a tervezett további játékokat nem tudtam megvalósítani, mivel én is lebetegedtem, de biztos vagyok benne, hogy a gyerekek maguk fogják még kérni, hogy folytassuk ezt a foglalkozást!
Az elmúlt évek efajta kezdeményezései nagyon nyitottá és főleg nagyon érzékennyé tették a gyerekeket minden lelki „kezdeményezésre”! Hihetetlen szókincsük van arra, hogy megfogalmazzák érzéseiket, gondolataikat, meséljenek, beszélgessenek!
Elmondhatom, hogy bár nem tudtam minden tervezett dolgot megvalósítani, de az első Boldogságóra foglalkozás sikeres volt a csoportomban!

Képek